Ének ezerkilencszáznyolcvankilencről

Most is a hangod hallom te átkozott, eltékozolt Szabadság Miért is hagytunk veszni egy álmot, ami régen bennünk eggyé vált De sokat terveztünk kopott városokban, éreztük valami épülni kezd magunkban Hogy minden majd megváltozik és megszolgált  világunk…