A Soproni Lővérek

A Soproni Lővérek

A Lőver szó eredete, jelentése, használata.

A Lőver szónak a soproniak névhasználatában három jelentését ismerjük. Területet, kertet és házat egyaránt jelent. Az Alsó és Felsőlőver egymástól elváló fogalmai igazolják a kissé szokatlan hangzású többesszámot: Lőverek.

Egyébként a lőver általában kert, de ha valaki azt mondja, hogy épített egy lővert, akkor a házra gondol. A területre utaló Lővert nagy betűvel írjuk, a kertre és a házra vonatkozó lőver szó kisbetűs.

Az első világháborút követő trianoni békeszerződés Sopront is Lőverestől Ausztriának ítélte, de az 1921. évi népszavazással mégis sikerült megmenteni Magyarországnak.

Az események szükségszerű reakciójaként – miként az egész országban – névmagyarosítás vette kezdetét. Ez Sopronban a családnevek mellett a Lőver magyarosabb megjelenítését célozta meg: A Lővert felváltotta a Lövér. A sajtóban és a mindennapi életben parázs vita keletkezett. Ennek részben politikai színezetet is adott a lövér-lövész-nyilas szórokonság. Emlékét az egykori négy tábla közül még az egyik őrzi az Alsólőver út sarkán, a nemsokára tiltott, szélsőségesen jobboldali mozgalom nevét a táblán meghúzható átlók annak középpontjában kimutatják. A téma feldolgozásának egyik eredményeként tehát a szóhasználatnak megfelelő Lőver kifejezés rögzitése a helyesírásban is javasolt.

A fejlődés kirajzolja a tulajdonképpeni lővert, annak három területét: a városias Alsólővert, a hegyoldalban fekvő Alsólővert és az elkülönülő Felsőlővert. Csak a 20. században több lépcsőben kiépített Lőver-körút köti össze őket, érinti a Felsőlővert és körbefogja az Alsót. A Lőver körút révén a Várist (Warisch) és annak helyén kialakított városligetet a szállodákkal és a szanatóriummal is a Lőverhez számíthatjuk. Ma a Lőver területileg tágabb fogalom: a vasútvonalaktól délre fekvő terület egészét számítják hozzá.

A Lőveri élet

Ez a szociográfia témakörét is érintő fejezet beszámol a Soproni Lőverekben a kertészkedésről, a gyümölcstermesztésről, a soproni polgárok hétvégi üdüléséről, majd az idegenforgalom fellendülését követően a Lővernek részben országos jelentőségű üdülőterületté fejlődéséről, középületeinek építéséről. Ehhez kapcsolódnak a Lőver egyes kulturális és sporteseményei, valamint a Lővert megrázó háborús pusztítások. A lőveri életet meghatározó Lőver-Bizottság, a város közgyűlését támogató társadalmi szervezet tevékenysége történeti érdekesség.

Az Utak, kertek fejezet, az 1905-ben készített, Wälder József városi főmérnök nevéhez fűződő városfejlesztési tervnek a Lőverre vonatkozó, de a városnak a trianoni békeszerződés következtében elvesztett környéke miatt csak részben megvalósított elképzeléseit, majd a 20. században sorra készülő városrendezési terveknek a területre vonatkozó intézkedéseit tárgyalja. Ehhez kapcsolódik a Lőverrel érintkező területeknek a szerepe is: elsősorban az Erzsébet-kert, a közeli Sopronbánfalva és a Soproni hegység erdői. A Lővert kezdetben egy-egy magisztrális úton lehetett a városból megközelíteni, az Alsólőver, illetve a Felsőlőver úton.

Előző a városias beépítés révén utcává változott. A Lőver körút 1920-1965-ben szakaszonként épült fel. Eddig alig volt ismeretes, hogy az egyik szakasza erdei utat vett igénybe, melynek nyomvonala már a II. József idejében készített térképen szerepel. A korábban körülményesen megközelíthető Alsólőverhez az első világháború után épült a “szerpentin”, ezek és az “új” Villa-sor képezik a mára kifejlett úthálózat gerincét. A Lőver épületeinek architektúrája. A régi Lőver jellege az épületek és a kertek együttes hatásából fakadt. Sem az építészet, sem a kertek nem voltak uniformizáltak, de helyhez és időhöz kötve együtt sajátos jelleget mutattak.

A Felsőlőver és az Alsólőver egymástól ugyan eltérő adottságúak, de mind a kettőnél a markáns domborzat mintegy összefogta az épületeket a köréjük ültetett fákkal, gyümölcsösökkel, virágokkal, utakkal. A Zettl-Langer-lőver A lőver a kultúrtörténet által ma nagyra becsült fogalom, az összművészet (Gesamtkunstwerk) szép példája. A Lőver esetében a táj + fák + virágok + épület + mikroarchitektúra ennek az összművészetnek összecsengő elemei. Táj alatt a terepdomborulatot és a soproni hegység erdőinek közelségét értjük. A lőverépület fejlődése megfelel a polgárság változó igényeinek: gyümölcsöskamra – hétvégi ház – nyári lakóház – lakóház.

A lőverépület jellegzetes tartozéka a veranda. Ennek 14 tipikus változata különböztethető meg. A lőverhez gyakran melléképület sorolt (filagória, különálló nyári konyhaépület, mosókonyha, baromfiól, húzós kút, árnyékszék). A Lőver kertjei (Bartha Dénes munkája). A legkorábban termesztésbe vont gyümölcs a szelídgesztenye és a szőlő volt. Ezt követte az alma, a szilva, majd a körte, kisebb mértékben a meggy, a lőveri kultúra első szakaszában a berkenye is. A lőveri szőlő mára eltűnt tájelem.

A lőverkertek különleges tartozéka az élősövény, melynek méretét és nyírásának idejét már régóta rendeletek szabályozták. A lőveri kertkultúra második időszakát a díszkertek jellemzik, amelyek már az 1860-es évektől kezdve mutatkoztak. A kötet a különböző tűlevelű és lombos fákat, majd a lőverekben kedvelt virágokat is felsorolja. Az elemzés végül a mai lőverkertek hibáit és hagyományőrző erényeit vizsgálja. A soron következő három fejezet Az Alsólőver városias része,

A régi Alsólőver és épületei, valamint A régi Felsőlőver és épületei címmel bemutatja az építészettörténet tekintetében értékes példákat, szövegben és képben. Ez a kötet katalógusszerű, egyben leglényegesebb magja. Már elveszett és ma még létező és védendő objektumokat egyaránt rögzít. Kiemelkedő jelentőségűek a 19. század végén épített szép lőveri villák. Urbanisztikai tekintetben különösen fontos az Alsólőverhez kapcsolt, a Váris-erdőből kihasított és 1893-1895-ben szinte egy ütemben felépített Villa-sor, a belvárosból sajátos módon ide áthelyezett műemlék kápolnával. Ezeket a fejezeteket korabeli tervrajzok, régi fényképek, rekonstruált alaprajzok, valamint mai fényképek egészítik ki.

A Lőver középületei

1900 körül megindult egy folyamat, amely egyrészt a megváltozó társadalmi igények, másrészt a város szükségszerű terjeszkedése következtében a Lőverbe középületeket épített. Az új igényekre jellemző az uszoda, amely immár a Lőverben nemcsak gyümölcsöt szüretelő, de a meleg nyarat is ott töltő lakóknak a felüdülését és ugyanakkor a polgárság életében egyre nagyobb szerephez jutó sportolási igényeket volt hivatott kielégíteni.

A másodikat szolgálta, hogy a katonai főreáliskolát a Lőver tövébe telepítették, a rendeltetéshez méltó kertes környezetbe, a belvároshoz és a laktanyákhoz egyaránt közeli helyre. Az alsólőveri Károly laktanyát a területet szegélyező szántóföldekre telepítették, s azért ebbe a városrészbe, mert ez is közel esett a belvároshoz. Ugyanakkor a Lőver élete változatlanul mintegy tiltakozott a középületek révén a régi jellegét veszélyeztető urbanizálódás ellen, a Wälder-tervben szereplő kerületi központok és kulturális létesítmények középületeikkel ezért sem valósultak meg.

A trianoni békével Csehszlovákiához csatolt Selmecbányáról a Bánya-, Kohó-, és Erdőmérnöki Főiskolát Sopron városa fogadta be és – mint említettük – a Honvéd úti honvéd főreáliskola együttesét bocsátotta rendelkezésre. 1934-ben szervezetileg a budapesti József Nádor Műegyetemhez kapcsolták mint Bánya-, Kohó-, és Erdőmérnöki Kart, ezzel az intézmény egyetemi rangra emelkedett. Az egyetem – többszöri átszervezés után ma Nyugat-Magyarországi Egyetem – épületállománya a két világháború között és a pártállam idején egyaránt jelentős építkezésekkel bővült.

1959-ben az értékes botanikus kerthez csatolták a régi Alsólőverhez vezető lejtős hegyoldalt is. A Lőver-középületek sorában különösen jelentősek a szállodák, melyek az első világháborút követően a felértékelődött idegenforgalmi jelentőség miatt a Soproni hegység tövébe, és így a Lőverbe épültek. A szállodák építése a mai napig folytatódik. Az eredetileg újságíró üdülő-szállodának épült, a háború végén félbemaradt épülettömb képezi ma a szanatórium-együttes tömbjének első részét. A középületek sorát a városias beépítésű Alsólőver iskolái, kollégiumai és két kápolna egészítik ki, a Felsőlőverben mindössze az uszoda és egy szálloda épült.

A középületek híven tükrözik nemcsak a terület beépítettségének változását, de a helyi jelentőségű régi Lővernek az ország kulturális életébe emelkedő szerepét is.

Új épületek a Lőverekben

A Lőver lakóit a 19. század második felétől a mai napig négy nemzedékre lehet bontani, a modern építészet értékes alkotásai immár a “negyedik nemzedék” alkotásai. Ezeket mutatja be kizárólag fényképekkel az a felsorolás, melynek az is célja, hogy bizonyítsa, jeles építészeti alkotások ma is be tudnak illeszkedni a régi Lőverbe. Ugyancsak bemutatja, hogy a kertépítés terén is lehet a gazdaságosság szorító követelményei ellenére szépet termeszteni.

Kubinszky Mihály A régi soproni Lőver


Partnerünk

Reklám

Reklám

Keresés az oldalon

Programok

YouTube

Kapcsolat

9400 Sopron, Remetelak u. 12/a
Telefon: 06 20 457 00 77
Web: tigaman.hu
e-mail: tigaman@tigaman.hu

to top