Különleges értékkel gazdagodott azoknak a helyeknek a száma, amelyek elvonulásra, meditációra kínálnak lehetőséget a világ zajától legalább egy kis időre eltávolodni kívánó embereknek. Ez a hely az egykori pálos-karmelita kolostor Sopronbánfalván, amely megannyi viszontagságos évtized után végre megújult.
A páratlan környezetben emelt évszázados műemléképületet rekonstruálták, és eredeti rendeltetésével összhangban elvonulási, oktatási és meditációs központtá alakították. Novemberi átadása óta több mint 4000 „múzeumi” látogató fordult meg a műemléki környezetben, érkeztek vendégek az ország minden részéből és külföldről, elsősorban a szomszédos Ausztriából. Március 1-jétől viszont új fejezetet írnak: megkezdi működését a meditációs központ, fogadja az első szállóvendégeket.
A kolostort 2004-ben vásárolta meg Kovács Gábor, a KOGART Művészeti Alapítvány alapítója. Látatlanban vette meg az évszázados kolostort negyedórás telefonbeszélgetés után. A karmeliták hívták és kérték a művészetpártoló segítségét a kolostorépület megmentésére. Amikor először meglátta a sziklára épített kolostort, nyomban ráébredt, hogy múltat, történelmet, spiritualitást vásárolt ingatlan formájában – idézte fel később a varázslatos pillanatot. Akkor fogalmazódott meg benne, hogy mindazt a csendet és szellemiséget, amelyet a tiszteletet parancsoló falak őriznek, meg kell tartani – és ez másként nem megy, csak úgy, hogy visszaállítják a kolostor eredeti funkcióját.
Ezért nem lett tradicionális értelemben vett szálloda a kolostorból szaunával, jakuzzival és más élményelemekkel, hanem nonprofit működtetésű központ, amely 21. századi formában feléleszti egykori szellemiségét, és alkalmat nyújt az elmélyedésre, a csendes gondolkodásra.
A tulajdonosváltás után a monostor évekig érintetlenül állt, majd a régészeti feltárást és a tervezést követően nem egészen másfél év alatt lezajlott a teljes felújítás a két hektáros területen. A mintegy 1,2 milliárd forintos összköltséghez a Norvég Alap 1,8 millió euróval járult hozzá, a fennmaradó mintegy 55 százalékot Kovács Gábor cége, a Nistema Kft. biztosította.
A kolostort 1482-ben alapította Sopron városa a pálos szerzetesek számára a Bánfalva fölé magasodó sziklán. A helyiek máig hegyi kolostornak hívják. A török időkben a Bécs ellen vonuló török hadaktól félve a szerzetesek elmenekültek, és az épületek nagy része 1532-ben el is pusztult. Az egyemeletes, máig meglévő kolostort a 17. század első felében emelték. Történetének egyik legfontosabb időszaka ez idő tájt zajlott. Ebben kiemelt szerepet játszott az úgynevezett Fekete Madonna-kép tisztelete. A búcsújáróhelyet még uralkodók is meglátogatták. A kolostortemplomban őrzött kép a középkorig visszanyúló Mária-kultusz egyik fontos emléke, a czestochovai Szűz Mária festmény legkorábbi magyarországi másolata.
„Kétszázhuszonnégy éve volt utoljára pálos szerzetes ezen a helyen” – mondta a megnyitón nem titkolt meghatottsággal Borsos János József atya, a Magyar Pálos Rend korábbi tartományfőnöke. II. József ugyanis 1786-ben feloszlatta a pálos rendet. Az épület berendezési tárgyait elárverezték, a Mária-képet azonban sikerült megóvni,a helyi plébániatemplomba mentették át. Ettől az időtől a brennbergi bánya alkalmazásában álló tisztviselők lakásoknak használták a monostort, majd 1850-től helyőrségi kórházzá alakították. A 19. század végén a karmelita apácák költöztek falai közé. Ott alapították meg Magyarország első karmelita zárdáját. A nővérek az aranyos keretbe foglalt kegyképet visszavitték a kolostortemplomba, azóta ott őrzik.
A szigorú imádságos rendet 1950-ben feloszlatták. A kolostorban először idősek otthona, majd elmeszociális otthon működött. Bizonyára nem véletlen, hogy Huszárik Zoltán Csontváry filmjének néhány jelenetét ebben a környezetben forgatták. A refektóriumban rögzítették az otthon lakóinak étkezési jelenetét, és a kolostor kertje teremtett megfelelő miliőt a főhősnek, aki a filmben az elmebetegeknek hegedül: a zene hallatán az elmebetegek felélénkülnek, arcukon emberi kifejezések jelennek meg. Az 1970-es évek közepétől üresen, elhagyottan állt az épület. A rendszerváltás után a karmeliták visszakapták, de újjáélesztésére nem volt lehetőségük – ezért fordultak Kovács Gáborhoz.
A korabelei formáját visszanyert pálos-karmelita kolostornak sikerült „új” funkciót találni, méghozzá eredeti rendeltetésével összhangban. Az egykori szerzetesi cellákból 23 vendégszobát alakítottak ki fürdőszobával. A nagyobbrészt egyszemélyes, illetve néhány kétszemélyes szoba berendezései nem hivalkodóak, a 21. századi igényeknek mégis megfelelnek. Kilátás nyílik Bánfalvára, Sopron kertvárosára, továbbá a kolostor zárt parkjára és belső udvarára.
Az épület része a boltíves étterem, a refektórium. Évszázados freskói sértetlenül kerültek elő a vaskos mészrétegek alól. A freskók a pálos rendalapító, Özséb és Szent Ágoston életét jelenítik meg. A műemléki falkutatás ezen túl még számos értéket, köztük a középkori templom és kolostor gótikus ablak- és ajtókereteit is feltárta. Két meditációs helyiség, előadó- és konferenciaterem, alkotó- és kiállítócsarnok, néhány közösségi tér is kialakíthatóvá vált az egykori kolostorban a megnyitott fedélszéknek köszönhetően.
A műemléképület különleges dísze a kolostor és templom közös fala mentén húzódó, tetőtérben elhelyezkedő könyvtár. Könyvállományát adományozói mozgalommal alapozták meg: a vallási, spirituális témájú könyvek felajánlói február végéig díjtalanul látogathatták az épületet, és tekinthették meg a kiállításokat. „Sokan éltek lehetőséggel, eddig mintegy 2000 kötet gyűlt össze” – közölte Karsai Gábor, a kolostor igazgatója. Január közepén pedig egy különleges gyűjteménnyel, az utolsó karmelita főnővér kegytárgyaival és relikviáival gazdagodott a kolostor történetét bemutató állandó tárlat. Ennek hírére is számosan felkeresték Sopronbánfalvát.
A látottak régi emlékeket hívtak elő a látogatókból. Személyes történeteikből, visszaemlékezéseikből kiderült, hogy ilyen-olyan okból erősen kötődnek a helyhez, a templomhoz, a kolostorhoz. Volt, aki a karmelita nővéreknek gyerekként ételt vitt, és az ennivalót abba az átadó szekrénybe tette, amely az egyik kuriózuma az állandó kiállításnak. Volt, aki művészként ott alkotott, volt, aki az egykori elmeszociális otthon idejében a betegeket ápolta – és volt, akinek az életét a második világháború végi bombázások idején a kolostor pincéjében mentették meg a karmelita nővérek.
Március 1-jétől egyéni és csoportos szállóvendégeket vár az elvonulási, meditációs és oktatási központ. Eddig már több száz szobafoglalás érkezett. Vallási csoportok is érdeklődtek a sopronbánfalvi lehetőség iránt. Ugyan a helynek keresztény vallás- és kultúrtörténeti háttere van, de akik megnézik, vallási hovatartozástól függetlenül a magukénak érzik, és ennek örül leginkább az igazgató. Mesélte, hogy egy osztrák úr a refektóriumban megcsodálta a Szent Ágostont ábrázoló freskót, majd amikor a tetőtérben megpillantotta a buddhista meditációs helyiségeket, azt mondta, hogy olyan helyen még nem járt, ahol Szent Ágoston és a tibeti buddhista hagyomány szerinti meditációs tér egy épületben lett volna.
Világi csoportok továbbképzést, cégek csapatépítési programot szándékoznak ott tartani. Jelentkeztek különféle szakmák képviselői, akik együttgondolkodásra alkalmasnak találják a környezetet, és ki akarják próbálni a kolostor által ajánlott gasztronómiát, amelyet reformkonyha kifejezéssel lehet tömören jellemezni. Internetes csatlakozást fel tudnak kínálni számukra a bibliotékában, ám a szobákban nincsen televízió. És nem azért, mert megfeledkeztek róla.
forrás: mult-kor.hu
