Több mint 300 ezer forintot gyűjtöttek össze a GYSEV Cégcsoport munkatársai a csornai Margit Kórház működését segítő Margit Kórház Alapítvány számára. A cégcsoport évzáró rendezvényére a dolgozók regisztrációs jegyet válthattak....

Egy  karácsonyi mininovellával kedveskedünk olvasóinknak, amely talán egy picit rávilágít a magányos emberek ünnepére és arra, hogy bizony a közösségek milyen erős köteléket tudnak alkotni egy kis figyelmességgel és kedvességgel. Fogadjátok szeretettel kollégánk Leczovics Zsolt egy korábbi novelláját.   Leczovics L. Zsolt: Magányos Karácsony  Károly bácsi a régi támla nélküli széket beállította a szoba sarkába. Letakarta egy piros terítővel, és a virágcserépbe állított fenyőfát gondosan a tetejére tette. Reszkető kezével a szekrény aljából elővette a díszeket rejtő dobozt és elkezdte felöltöztetni a fát. A csúcsdísszel kezdte, majd a gömböket és a csillagokat is felrakta. A végén a kis harangot és a csipesszel rögzíthető gyertyát is elhelyezte az egyik ágon.  Úgy érezte, készen is van. Picit távolabb lépett, hogy szemügyre vegye munkája eredményét, de hiányérzete támadt. Azon tanakodott, vajon még mi hiányzik. Mi lehet az, ami miatt, olyan hiányosnak tűnik a karácsonyfa. Egyszer csak elmosolyodott, mert eszébe jutott, hogy a szaloncukor és a habsütemény az, ami minden évben ott lógott az ágakon. Minden évben a felesége díszítette a fát nagy gonddal, de most, hogy egyedül maradt neki kellett megoldania ezt a feladatot. Az év elején veszítette el Klári nénit, akivel több, mint 46 évet éltek meg együtt jóban rosszban, szeretetben, boldog házasságban. [...]

Egy  karácsonyi mininovellával kedveskedünk olvasóinknak, amely talán egy picit rávilágít a magányos emberek ünnepére és arra, hogy bizony a közösségek milyen erős köteléket tudnak alkotni egy kis figyelmességgel és kedvességgel. Fogadjátok szeretettel kollégánk Leczovics Zsolt egy korábbi novelláját.   Leczovics L. Zsolt: Magányos Karácsony  Károly bácsi a régi támla nélküli széket beállította a szoba sarkába. Letakarta egy piros terítővel, és a virágcserépbe állított fenyőfát gondosan a tetejére tette. Reszkető kezével a szekrény aljából elővette a díszeket rejtő dobozt és elkezdte felöltöztetni a fát. A csúcsdísszel kezdte, majd a gömböket és a csillagokat is felrakta. A végén a kis harangot és a csipesszel rögzíthető gyertyát is elhelyezte az egyik ágon.  Úgy érezte, készen is van. Picit távolabb lépett, hogy szemügyre vegye munkája eredményét, de hiányérzete támadt. Azon tanakodott, vajon még mi hiányzik. Mi lehet az, ami miatt, olyan hiányosnak tűnik a karácsonyfa. Egyszer csak elmosolyodott, mert eszébe jutott, hogy a szaloncukor és a habsütemény az, ami minden évben ott lógott az ágakon. Minden évben a felesége díszítette a fát nagy gonddal, de most, hogy egyedül maradt neki kellett megoldania ezt a feladatot. Az év elején veszítette el Klári nénit, akivel több, mint 46 évet éltek meg együtt jóban rosszban, szeretetben, boldog házasságban. [...]

Egy  karácsonyi mininovellával kedveskedünk olvasóinknak, amely talán egy picit rávilágít a magányos emberek ünnepére és arra, hogy bizony a közösségek milyen erős köteléket tudnak alkotni egy kis figyelmességgel és kedvességgel. Fogadjátok szeretettel kollégánk Leczovics Zsolt egy korábbi novelláját.   Leczovics L. Zsolt: Magányos Karácsony  Károly bácsi a régi támla nélküli széket beállította a szoba sarkába. Letakarta egy piros terítővel, és a virágcserépbe állított fenyőfát gondosan a tetejére tette. Reszkető kezével a szekrény aljából elővette a díszeket rejtő dobozt és elkezdte felöltöztetni a fát. A csúcsdísszel kezdte, majd a gömböket és a csillagokat is felrakta. A végén a kis harangot és a csipesszel rögzíthető gyertyát is elhelyezte az egyik ágon.  Úgy érezte, készen is van. Picit távolabb lépett, hogy szemügyre vegye munkája eredményét, de hiányérzete támadt. Azon tanakodott, vajon még mi hiányzik. Mi lehet az, ami miatt, olyan hiányosnak tűnik a karácsonyfa. Egyszer csak elmosolyodott, mert eszébe jutott, hogy a szaloncukor és a habsütemény az, ami minden évben ott lógott az ágakon. Minden évben a felesége díszítette a fát nagy gonddal, de most, hogy egyedül maradt neki kellett megoldania ezt a feladatot. Az év elején veszítette el Klári nénit, akivel több, mint 46 évet éltek meg együtt jóban rosszban, szeretetben, boldog házasságban. [...]

Egy  karácsonyi mininovellával kedveskedünk olvasóinknak, amely talán egy picit rávilágít a magányos emberek ünnepére és arra, hogy bizony a közösségek milyen erős köteléket tudnak alkotni egy kis figyelmességgel és kedvességgel. Fogadjátok szeretettel kollégánk Leczovics Zsolt egy korábbi novelláját.   Leczovics L. Zsolt: Magányos Karácsony  Károly bácsi a régi támla nélküli széket beállította a szoba sarkába. Letakarta egy piros terítővel, és a virágcserépbe állított fenyőfát gondosan a tetejére tette. Reszkető kezével a szekrény aljából elővette a díszeket rejtő dobozt és elkezdte felöltöztetni a fát. A csúcsdísszel kezdte, majd a gömböket és a csillagokat is felrakta. A végén a kis harangot és a csipesszel rögzíthető gyertyát is elhelyezte az egyik ágon.  Úgy érezte, készen is van. Picit távolabb lépett, hogy szemügyre vegye munkája eredményét, de hiányérzete támadt. Azon tanakodott, vajon még mi hiányzik. Mi lehet az, ami miatt, olyan hiányosnak tűnik a karácsonyfa. Egyszer csak elmosolyodott, mert eszébe jutott, hogy a szaloncukor és a habsütemény az, ami minden évben ott lógott az ágakon. Minden évben a felesége díszítette a fát nagy gonddal, de most, hogy egyedül maradt neki kellett megoldania ezt a feladatot. Az év elején veszítette el Klári nénit, akivel több, mint 46 évet éltek meg együtt jóban rosszban, szeretetben, boldog házasságban. [...]

Egy  karácsonyi mininovellával kedveskedünk olvasóinknak, amely talán egy picit rávilágít a magányos emberek ünnepére és arra, hogy bizony a közösségek milyen erős köteléket tudnak alkotni egy kis figyelmességgel és kedvességgel. Fogadjátok szeretettel kollégánk Leczovics Zsolt egy korábbi novelláját.   Leczovics L. Zsolt: Magányos Karácsony  Károly bácsi a régi támla nélküli széket beállította a szoba sarkába. Letakarta egy piros terítővel, és a virágcserépbe állított fenyőfát gondosan a tetejére tette. Reszkető kezével a szekrény aljából elővette a díszeket rejtő dobozt és elkezdte felöltöztetni a fát. A csúcsdísszel kezdte, majd a gömböket és a csillagokat is felrakta. A végén a kis harangot és a csipesszel rögzíthető gyertyát is elhelyezte az egyik ágon.  Úgy érezte, készen is van. Picit távolabb lépett, hogy szemügyre vegye munkája eredményét, de hiányérzete támadt. Azon tanakodott, vajon még mi hiányzik. Mi lehet az, ami miatt, olyan hiányosnak tűnik a karácsonyfa. Egyszer csak elmosolyodott, mert eszébe jutott, hogy a szaloncukor és a habsütemény az, ami minden évben ott lógott az ágakon. Minden évben a felesége díszítette a fát nagy gonddal, de most, hogy egyedül maradt neki kellett megoldania ezt a feladatot. Az év elején veszítette el Klári nénit, akivel több, mint 46 évet éltek meg együtt jóban rosszban, szeretetben, boldog házasságban. [...]

Egy  karácsonyi mininovellával kedveskedünk olvasóinknak, amely talán egy picit rávilágít a magányos emberek ünnepére és arra, hogy bizony a közösségek milyen erős köteléket tudnak alkotni egy kis figyelmességgel és kedvességgel. Fogadjátok szeretettel kollégánk Leczovics Zsolt egy korábbi novelláját.   Leczovics L. Zsolt: Magányos Karácsony  Károly bácsi a régi támla nélküli széket beállította a szoba sarkába. Letakarta egy piros terítővel, és a virágcserépbe állított fenyőfát gondosan a tetejére tette. Reszkető kezével a szekrény aljából elővette a díszeket rejtő dobozt és elkezdte felöltöztetni a fát. A csúcsdísszel kezdte, majd a gömböket és a csillagokat is felrakta. A végén a kis harangot és a csipesszel rögzíthető gyertyát is elhelyezte az egyik ágon.  Úgy érezte, készen is van. Picit távolabb lépett, hogy szemügyre vegye munkája eredményét, de hiányérzete támadt. Azon tanakodott, vajon még mi hiányzik. Mi lehet az, ami miatt, olyan hiányosnak tűnik a karácsonyfa. Egyszer csak elmosolyodott, mert eszébe jutott, hogy a szaloncukor és a habsütemény az, ami minden évben ott lógott az ágakon. Minden évben a felesége díszítette a fát nagy gonddal, de most, hogy egyedül maradt neki kellett megoldania ezt a feladatot. Az év elején veszítette el Klári nénit, akivel több, mint 46 évet éltek meg együtt jóban rosszban, szeretetben, boldog házasságban. [...]

Egy  karácsonyi mininovellával kedveskedünk olvasóinknak, amely talán egy picit rávilágít a magányos emberek ünnepére és arra, hogy bizony a közösségek milyen erős köteléket tudnak alkotni egy kis figyelmességgel és kedvességgel. Fogadjátok szeretettel kollégánk Leczovics Zsolt egy korábbi novelláját.   Leczovics L. Zsolt: Magányos Karácsony  Károly bácsi a régi támla nélküli széket beállította a szoba sarkába. Letakarta egy piros terítővel, és a virágcserépbe állított fenyőfát gondosan a tetejére tette. Reszkető kezével a szekrény aljából elővette a díszeket rejtő dobozt és elkezdte felöltöztetni a fát. A csúcsdísszel kezdte, majd a gömböket és a csillagokat is felrakta. A végén a kis harangot és a csipesszel rögzíthető gyertyát is elhelyezte az egyik ágon.  Úgy érezte, készen is van. Picit távolabb lépett, hogy szemügyre vegye munkája eredményét, de hiányérzete támadt. Azon tanakodott, vajon még mi hiányzik. Mi lehet az, ami miatt, olyan hiányosnak tűnik a karácsonyfa. Egyszer csak elmosolyodott, mert eszébe jutott, hogy a szaloncukor és a habsütemény az, ami minden évben ott lógott az ágakon. Minden évben a felesége díszítette a fát nagy gonddal, de most, hogy egyedül maradt neki kellett megoldania ezt a feladatot. Az év elején veszítette el Klári nénit, akivel több, mint 46 évet éltek meg együtt jóban rosszban, szeretetben, boldog házasságban. [...]

Egy  karácsonyi mininovellával kedveskedünk olvasóinknak, amely talán egy picit rávilágít a magányos emberek ünnepére és arra, hogy bizony a közösségek milyen erős köteléket tudnak alkotni egy kis figyelmességgel és kedvességgel. Fogadjátok szeretettel kollégánk Leczovics Zsolt egy korábbi novelláját.   Leczovics L. Zsolt: Magányos Karácsony  Károly bácsi a régi támla nélküli széket beállította a szoba sarkába. Letakarta egy piros terítővel, és a virágcserépbe állított fenyőfát gondosan a tetejére tette. Reszkető kezével a szekrény aljából elővette a díszeket rejtő dobozt és elkezdte felöltöztetni a fát. A csúcsdísszel kezdte, majd a gömböket és a csillagokat is felrakta. A végén a kis harangot és a csipesszel rögzíthető gyertyát is elhelyezte az egyik ágon.  Úgy érezte, készen is van. Picit távolabb lépett, hogy szemügyre vegye munkája eredményét, de hiányérzete támadt. Azon tanakodott, vajon még mi hiányzik. Mi lehet az, ami miatt, olyan hiányosnak tűnik a karácsonyfa. Egyszer csak elmosolyodott, mert eszébe jutott, hogy a szaloncukor és a habsütemény az, ami minden évben ott lógott az ágakon. Minden évben a felesége díszítette a fát nagy gonddal, de most, hogy egyedül maradt neki kellett megoldania ezt a feladatot. Az év elején veszítette el Klári nénit, akivel több, mint 46 évet éltek meg együtt jóban rosszban, szeretetben, boldog házasságban. [...]

Egy  karácsonyi mininovellával kedveskedünk olvasóinknak, amely talán egy picit rávilágít a magányos emberek ünnepére és arra, hogy bizony a közösségek milyen erős köteléket tudnak alkotni egy kis figyelmességgel és kedvességgel. Fogadjátok szeretettel kollégánk Leczovics Zsolt egy korábbi novelláját.   Leczovics L. Zsolt: Magányos Karácsony  Károly bácsi a régi támla nélküli széket beállította a szoba sarkába. Letakarta egy piros terítővel, és a virágcserépbe állított fenyőfát gondosan a tetejére tette. Reszkető kezével a szekrény aljából elővette a díszeket rejtő dobozt és elkezdte felöltöztetni a fát. A csúcsdísszel kezdte, majd a gömböket és a csillagokat is felrakta. A végén a kis harangot és a csipesszel rögzíthető gyertyát is elhelyezte az egyik ágon.  Úgy érezte, készen is van. Picit távolabb lépett, hogy szemügyre vegye munkája eredményét, de hiányérzete támadt. Azon tanakodott, vajon még mi hiányzik. Mi lehet az, ami miatt, olyan hiányosnak tűnik a karácsonyfa. Egyszer csak elmosolyodott, mert eszébe jutott, hogy a szaloncukor és a habsütemény az, ami minden évben ott lógott az ágakon. Minden évben a felesége díszítette a fát nagy gonddal, de most, hogy egyedül maradt neki kellett megoldania ezt a feladatot. Az év elején veszítette el Klári nénit, akivel több, mint 46 évet éltek meg együtt jóban rosszban, szeretetben, boldog házasságban. [...]