Az 1989-es romániai forradalom a kelet-európai rendszerváltozások között a legvéresebb volt és ez talán annak is a következménye volt, hogy az  említett blokk országai közül ott erőteljes volt a klasszikus értelemben vett diktatórikus “kormányzás”,  amit  a Román Kommunista Párt elnöke  Nicolae Ceaușescu vezetett karöltve feleségével Elena Ceaușescuval és amely időszak 1965-től egészen az említett forradalomig 1989-ig tartott.  Nicolae Ceaușescu dőzsölt, a nép rettegett és éhezett. / Kép forrása: politico.com A rezsim elleni felkelés persze Romániában sem máról-hónapra történt, hiszen a megelőző évek Ceaușescu munkássága ( megalomán építési projektek, megszorító programok, egyre erősödő rendőrállammá – Securitate –  válás,  szegénység, falurombolás program, amely során a  vidéki közösségeket és a magyar, szász, valamint más nemzeti kisebbségek felszámolása volt a cél, stb.  )   egyre erőteljesebben váltott ki nem tetszést és ellenállást az ország polgáraiban. A nép általi elégedetlenség egyik erőteljes jele a 1987. november 15-én Brassóban történt felkelés volt, ahol románok és magyarok közösen kétnyelvű transzparensekkel tiltakoztak az elviselhetetlen életkörülmények és a hatóságok rendszeres zaklatásai ellen, ám azt akkor még a katonaság gyorsan leverte és az államhatalom azonnal keményen megtorolta a résztvevőkkel szemben. Szinte ezzel egy időben egyre nagyobb figyelem fordult a világ minden részéről Románia felé, ahonnan egyre aggasztóbb és rosszabb hírek szivárogtak ki, amelyek elviselhetetlen körülményekről, az alapvető szükségletek hiányáról, a diktátor szemérmetlen [...]

Az 1989-es romániai forradalom a kelet-európai rendszerváltozások között a legvéresebb volt és ez talán annak is a következménye volt, hogy az  említett blokk országai közül ott erőteljes volt a klasszikus értelemben vett diktatórikus “kormányzás”,  amit  a Román Kommunista Párt elnöke  Nicolae Ceaușescu vezetett karöltve feleségével Elena Ceaușescuval és amely időszak 1965-től egészen az említett forradalomig 1989-ig tartott.  Nicolae Ceaușescu dőzsölt, a nép rettegett és éhezett. / Kép forrása: politico.com A rezsim elleni felkelés persze Romániában sem máról-hónapra történt, hiszen a megelőző évek Ceaușescu munkássága ( megalomán építési projektek, megszorító programok, egyre erősödő rendőrállammá – Securitate –  válás,  szegénység, falurombolás program, amely során a  vidéki közösségeket és a magyar, szász, valamint más nemzeti kisebbségek felszámolása volt a cél, stb.  )   egyre erőteljesebben váltott ki nem tetszést és ellenállást az ország polgáraiban. A nép általi elégedetlenség egyik erőteljes jele a 1987. november 15-én Brassóban történt felkelés volt, ahol románok és magyarok közösen kétnyelvű transzparensekkel tiltakoztak az elviselhetetlen életkörülmények és a hatóságok rendszeres zaklatásai ellen, ám azt akkor még a katonaság gyorsan leverte és az államhatalom azonnal keményen megtorolta a résztvevőkkel szemben. Szinte ezzel egy időben egyre nagyobb figyelem fordult a világ minden részéről Románia felé, ahonnan egyre aggasztóbb és rosszabb hírek szivárogtak ki, amelyek elviselhetetlen körülményekről, az alapvető szükségletek hiányáról, a diktátor szemérmetlen [...]

Az 1989-es romániai forradalom a kelet-európai rendszerváltozások között a legvéresebb volt és ez talán annak is a következménye volt, hogy az  említett blokk országai közül ott erőteljes volt a klasszikus értelemben vett diktatórikus “kormányzás”,  amit  a Román Kommunista Párt elnöke  Nicolae Ceaușescu vezetett karöltve feleségével Elena Ceaușescuval és amely időszak 1965-től egészen az említett forradalomig 1989-ig tartott.  Nicolae Ceaușescu dőzsölt, a nép rettegett és éhezett. / Kép forrása: politico.com A rezsim elleni felkelés persze Romániában sem máról-hónapra történt, hiszen a megelőző évek Ceaușescu munkássága ( megalomán építési projektek, megszorító programok, egyre erősödő rendőrállammá – Securitate –  válás,  szegénység, falurombolás program, amely során a  vidéki közösségeket és a magyar, szász, valamint más nemzeti kisebbségek felszámolása volt a cél, stb.  )   egyre erőteljesebben váltott ki nem tetszést és ellenállást az ország polgáraiban. A nép általi elégedetlenség egyik erőteljes jele a 1987. november 15-én Brassóban történt felkelés volt, ahol románok és magyarok közösen kétnyelvű transzparensekkel tiltakoztak az elviselhetetlen életkörülmények és a hatóságok rendszeres zaklatásai ellen, ám azt akkor még a katonaság gyorsan leverte és az államhatalom azonnal keményen megtorolta a résztvevőkkel szemben. Szinte ezzel egy időben egyre nagyobb figyelem fordult a világ minden részéről Románia felé, ahonnan egyre aggasztóbb és rosszabb hírek szivárogtak ki, amelyek elviselhetetlen körülményekről, az alapvető szükségletek hiányáról, a diktátor szemérmetlen [...]

Az 1989-es romániai forradalom a kelet-európai rendszerváltozások között a legvéresebb volt és ez talán annak is a következménye volt, hogy az  említett blokk országai közül ott erőteljes volt a klasszikus értelemben vett diktatórikus “kormányzás”,  amit  a Román Kommunista Párt elnöke  Nicolae Ceaușescu vezetett karöltve feleségével Elena Ceaușescuval és amely időszak 1965-től egészen az említett forradalomig 1989-ig tartott.  Nicolae Ceaușescu dőzsölt, a nép rettegett és éhezett. / Kép forrása: politico.com A rezsim elleni felkelés persze Romániában sem máról-hónapra történt, hiszen a megelőző évek Ceaușescu munkássága ( megalomán építési projektek, megszorító programok, egyre erősödő rendőrállammá – Securitate –  válás,  szegénység, falurombolás program, amely során a  vidéki közösségeket és a magyar, szász, valamint más nemzeti kisebbségek felszámolása volt a cél, stb.  )   egyre erőteljesebben váltott ki nem tetszést és ellenállást az ország polgáraiban. A nép általi elégedetlenség egyik erőteljes jele a 1987. november 15-én Brassóban történt felkelés volt, ahol románok és magyarok közösen kétnyelvű transzparensekkel tiltakoztak az elviselhetetlen életkörülmények és a hatóságok rendszeres zaklatásai ellen, ám azt akkor még a katonaság gyorsan leverte és az államhatalom azonnal keményen megtorolta a résztvevőkkel szemben. Szinte ezzel egy időben egyre nagyobb figyelem fordult a világ minden részéről Románia felé, ahonnan egyre aggasztóbb és rosszabb hírek szivárogtak ki, amelyek elviselhetetlen körülményekről, az alapvető szükségletek hiányáról, a diktátor szemérmetlen [...]

Az 1989-es romániai forradalom a kelet-európai rendszerváltozások között a legvéresebb volt és ez talán annak is a következménye volt, hogy az  említett blokk országai közül ott erőteljes volt a klasszikus értelemben vett diktatórikus “kormányzás”,  amit  a Román Kommunista Párt elnöke  Nicolae Ceaușescu vezetett karöltve feleségével Elena Ceaușescuval és amely időszak 1965-től egészen az említett forradalomig 1989-ig tartott.  Nicolae Ceaușescu dőzsölt, a nép rettegett és éhezett. / Kép forrása: politico.com A rezsim elleni felkelés persze Romániában sem máról-hónapra történt, hiszen a megelőző évek Ceaușescu munkássága ( megalomán építési projektek, megszorító programok, egyre erősödő rendőrállammá – Securitate –  válás,  szegénység, falurombolás program, amely során a  vidéki közösségeket és a magyar, szász, valamint más nemzeti kisebbségek felszámolása volt a cél, stb.  )   egyre erőteljesebben váltott ki nem tetszést és ellenállást az ország polgáraiban. A nép általi elégedetlenség egyik erőteljes jele a 1987. november 15-én Brassóban történt felkelés volt, ahol románok és magyarok közösen kétnyelvű transzparensekkel tiltakoztak az elviselhetetlen életkörülmények és a hatóságok rendszeres zaklatásai ellen, ám azt akkor még a katonaság gyorsan leverte és az államhatalom azonnal keményen megtorolta a résztvevőkkel szemben. Szinte ezzel egy időben egyre nagyobb figyelem fordult a világ minden részéről Románia felé, ahonnan egyre aggasztóbb és rosszabb hírek szivárogtak ki, amelyek elviselhetetlen körülményekről, az alapvető szükségletek hiányáról, a diktátor szemérmetlen [...]

Az 1989-es romániai forradalom a kelet-európai rendszerváltozások között a legvéresebb volt és ez talán annak is a következménye volt, hogy az  említett blokk országai közül ott erőteljes volt a klasszikus értelemben vett diktatórikus “kormányzás”,  amit  a Román Kommunista Párt elnöke  Nicolae Ceaușescu vezetett karöltve feleségével Elena Ceaușescuval és amely időszak 1965-től egészen az említett forradalomig 1989-ig tartott.  Nicolae Ceaușescu dőzsölt, a nép rettegett és éhezett. / Kép forrása: politico.com A rezsim elleni felkelés persze Romániában sem máról-hónapra történt, hiszen a megelőző évek Ceaușescu munkássága ( megalomán építési projektek, megszorító programok, egyre erősödő rendőrállammá – Securitate –  válás,  szegénység, falurombolás program, amely során a  vidéki közösségeket és a magyar, szász, valamint más nemzeti kisebbségek felszámolása volt a cél, stb.  )   egyre erőteljesebben váltott ki nem tetszést és ellenállást az ország polgáraiban. A nép általi elégedetlenség egyik erőteljes jele a 1987. november 15-én Brassóban történt felkelés volt, ahol románok és magyarok közösen kétnyelvű transzparensekkel tiltakoztak az elviselhetetlen életkörülmények és a hatóságok rendszeres zaklatásai ellen, ám azt akkor még a katonaság gyorsan leverte és az államhatalom azonnal keményen megtorolta a résztvevőkkel szemben. Szinte ezzel egy időben egyre nagyobb figyelem fordult a világ minden részéről Románia felé, ahonnan egyre aggasztóbb és rosszabb hírek szivárogtak ki, amelyek elviselhetetlen körülményekről, az alapvető szükségletek hiányáról, a diktátor szemérmetlen [...]

Az 1989-es romániai forradalom a kelet-európai rendszerváltozások között a legvéresebb volt és ez talán annak is a következménye volt, hogy az  említett blokk országai közül ott erőteljes volt a klasszikus értelemben vett diktatórikus “kormányzás”,  amit  a Román Kommunista Párt elnöke  Nicolae Ceaușescu vezetett karöltve feleségével Elena Ceaușescuval és amely időszak 1965-től egészen az említett forradalomig 1989-ig tartott.  Nicolae Ceaușescu dőzsölt, a nép rettegett és éhezett. / Kép forrása: politico.com A rezsim elleni felkelés persze Romániában sem máról-hónapra történt, hiszen a megelőző évek Ceaușescu munkássága ( megalomán építési projektek, megszorító programok, egyre erősödő rendőrállammá – Securitate –  válás,  szegénység, falurombolás program, amely során a  vidéki közösségeket és a magyar, szász, valamint más nemzeti kisebbségek felszámolása volt a cél, stb.  )   egyre erőteljesebben váltott ki nem tetszést és ellenállást az ország polgáraiban. A nép általi elégedetlenség egyik erőteljes jele a 1987. november 15-én Brassóban történt felkelés volt, ahol románok és magyarok közösen kétnyelvű transzparensekkel tiltakoztak az elviselhetetlen életkörülmények és a hatóságok rendszeres zaklatásai ellen, ám azt akkor még a katonaság gyorsan leverte és az államhatalom azonnal keményen megtorolta a résztvevőkkel szemben. Szinte ezzel egy időben egyre nagyobb figyelem fordult a világ minden részéről Románia felé, ahonnan egyre aggasztóbb és rosszabb hírek szivárogtak ki, amelyek elviselhetetlen körülményekről, az alapvető szükségletek hiányáról, a diktátor szemérmetlen [...]

Az 1989-es romániai forradalom a kelet-európai rendszerváltozások között a legvéresebb volt és ez talán annak is a következménye volt, hogy az  említett blokk országai közül ott erőteljes volt a klasszikus értelemben vett diktatórikus “kormányzás”,  amit  a Román Kommunista Párt elnöke  Nicolae Ceaușescu vezetett karöltve feleségével Elena Ceaușescuval és amely időszak 1965-től egészen az említett forradalomig 1989-ig tartott.  Nicolae Ceaușescu dőzsölt, a nép rettegett és éhezett. / Kép forrása: politico.com A rezsim elleni felkelés persze Romániában sem máról-hónapra történt, hiszen a megelőző évek Ceaușescu munkássága ( megalomán építési projektek, megszorító programok, egyre erősödő rendőrállammá – Securitate –  válás,  szegénység, falurombolás program, amely során a  vidéki közösségeket és a magyar, szász, valamint más nemzeti kisebbségek felszámolása volt a cél, stb.  )   egyre erőteljesebben váltott ki nem tetszést és ellenállást az ország polgáraiban. A nép általi elégedetlenség egyik erőteljes jele a 1987. november 15-én Brassóban történt felkelés volt, ahol románok és magyarok közösen kétnyelvű transzparensekkel tiltakoztak az elviselhetetlen életkörülmények és a hatóságok rendszeres zaklatásai ellen, ám azt akkor még a katonaság gyorsan leverte és az államhatalom azonnal keményen megtorolta a résztvevőkkel szemben. Szinte ezzel egy időben egyre nagyobb figyelem fordult a világ minden részéről Románia felé, ahonnan egyre aggasztóbb és rosszabb hírek szivárogtak ki, amelyek elviselhetetlen körülményekről, az alapvető szükségletek hiányáról, a diktátor szemérmetlen [...]

Az 1989-es romániai forradalom a kelet-európai rendszerváltozások között a legvéresebb volt és ez talán annak is a következménye volt, hogy az  említett blokk országai közül ott erőteljes volt a klasszikus értelemben vett diktatórikus “kormányzás”,  amit  a Román Kommunista Párt elnöke  Nicolae Ceaușescu vezetett karöltve feleségével Elena Ceaușescuval és amely időszak 1965-től egészen az említett forradalomig 1989-ig tartott.  Nicolae Ceaușescu dőzsölt, a nép rettegett és éhezett. / Kép forrása: politico.com A rezsim elleni felkelés persze Romániában sem máról-hónapra történt, hiszen a megelőző évek Ceaușescu munkássága ( megalomán építési projektek, megszorító programok, egyre erősödő rendőrállammá – Securitate –  válás,  szegénység, falurombolás program, amely során a  vidéki közösségeket és a magyar, szász, valamint más nemzeti kisebbségek felszámolása volt a cél, stb.  )   egyre erőteljesebben váltott ki nem tetszést és ellenállást az ország polgáraiban. A nép általi elégedetlenség egyik erőteljes jele a 1987. november 15-én Brassóban történt felkelés volt, ahol románok és magyarok közösen kétnyelvű transzparensekkel tiltakoztak az elviselhetetlen életkörülmények és a hatóságok rendszeres zaklatásai ellen, ám azt akkor még a katonaság gyorsan leverte és az államhatalom azonnal keményen megtorolta a résztvevőkkel szemben. Szinte ezzel egy időben egyre nagyobb figyelem fordult a világ minden részéről Románia felé, ahonnan egyre aggasztóbb és rosszabb hírek szivárogtak ki, amelyek elviselhetetlen körülményekről, az alapvető szükségletek hiányáról, a diktátor szemérmetlen [...]

Az 1989-es romániai forradalom a kelet-európai rendszerváltozások között a legvéresebb volt és ez talán annak is a következménye volt, hogy az  említett blokk országai közül ott erőteljes volt a klasszikus értelemben vett diktatórikus “kormányzás”,  amit  a Román Kommunista Párt elnöke  Nicolae Ceaușescu vezetett karöltve feleségével Elena Ceaușescuval és amely időszak 1965-től egészen az említett forradalomig 1989-ig tartott.  Nicolae Ceaușescu dőzsölt, a nép rettegett és éhezett. / Kép forrása: politico.com A rezsim elleni felkelés persze Romániában sem máról-hónapra történt, hiszen a megelőző évek Ceaușescu munkássága ( megalomán építési projektek, megszorító programok, egyre erősödő rendőrállammá – Securitate –  válás,  szegénység, falurombolás program, amely során a  vidéki közösségeket és a magyar, szász, valamint más nemzeti kisebbségek felszámolása volt a cél, stb.  )   egyre erőteljesebben váltott ki nem tetszést és ellenállást az ország polgáraiban. A nép általi elégedetlenség egyik erőteljes jele a 1987. november 15-én Brassóban történt felkelés volt, ahol románok és magyarok közösen kétnyelvű transzparensekkel tiltakoztak az elviselhetetlen életkörülmények és a hatóságok rendszeres zaklatásai ellen, ám azt akkor még a katonaság gyorsan leverte és az államhatalom azonnal keményen megtorolta a résztvevőkkel szemben. Szinte ezzel egy időben egyre nagyobb figyelem fordult a világ minden részéről Románia felé, ahonnan egyre aggasztóbb és rosszabb hírek szivárogtak ki, amelyek elviselhetetlen körülményekről, az alapvető szükségletek hiányáról, a diktátor szemérmetlen [...]