Azért mert valamiről nem beszél vagy nem vesz tudomást az ember, attól az még létezik. Ilyen például a nehéz helyzetbe került polgártársaink kilátástalannak tűnő élete vagy éppen mindazok munkája, akik igyekeznek őket segíteni, támogatni. Persze sokkal jobb egy olyan témát a reflektorfénybe állítani a propaganda részéről és a köz tudtára adni, amelyek a dinamikus növekedést, a gazdasági fejlődést, a jólétet vagy ha úgy tetszik a pozitív erőt sugározza, és mindezeket persze különféle statisztikai adatokkal alátámasztva beigazoltnak tekinteni, de ha nyitott szemmel járunk, akkor bizony könnyen szembesülhetünk a valósággal is. A hajléktalanok, a rászorulók, a nélkülözők, a nehéz helyzetbe került polgártársaink bizony köztünk élnek és naponta vívják meg azt a csatát, amit elképzelni is nehéz. Bizony, ők is léteznek és köztünk élnek. Igen Sopronban is. A társadalmi megítélésük persze lehet különböző és nincs is ezzel probléma, hiszen mindenkinek a szíve-joga hogy kezeli ezt a témát, azonban vannak olyanok, akik igyekeznek nekik segíteni és akik a tudtukon kívül talán könnyítenek mindazok lelkiismeretén is, akik nem ismerik be a tényt, hogy ez a társadalmi probléma bizony létezik. Dombi Jánossal, a soproni Szeretet Háza vezetőjével készítettem villáminterjút. Dombi János a Szeretet Háza motorja. / fotó: Leczovics Zsolt – Mikor kezdte a működését a Szeretet [...]
