Egy  karácsonyi mininovellával kedveskedünk olvasóinknak, amely talán egy picit rávilágít a magányos emberek ünnepére és arra, hogy bizony a közösségek milyen erős köteléket tudnak alkotni egy kis figyelmességgel és kedvességgel. Fogadjátok szeretettel kollégánk Leczovics Zsolt egy korábbi novelláját.   Leczovics L. Zsolt: Magányos Karácsony  Károly bácsi a régi támla nélküli széket beállította a szoba sarkába. Letakarta egy piros terítővel, és a virágcserépbe állított fenyőfát gondosan a tetejére tette. Reszkető kezével a szekrény aljából elővette a díszeket rejtő dobozt és elkezdte felöltöztetni a fát. A csúcsdísszel kezdte, majd a gömböket és a csillagokat is felrakta. A végén a kis harangot és a csipesszel rögzíthető gyertyát is elhelyezte az egyik ágon.  Úgy érezte, készen is van. Picit távolabb lépett, hogy szemügyre vegye munkája eredményét, de hiányérzete támadt. Azon tanakodott, vajon még mi hiányzik. Mi lehet az, ami miatt, olyan hiányosnak tűnik a karácsonyfa. Egyszer csak elmosolyodott, mert eszébe jutott, hogy a szaloncukor és a habsütemény az, ami minden évben ott lógott az ágakon. Minden évben a felesége díszítette a fát nagy gonddal, de most, hogy egyedül maradt neki kellett megoldania ezt a feladatot. Az év elején veszítette el Klári nénit, akivel több, mint 46 évet éltek meg együtt jóban rosszban, szeretetben, boldog házasságban. [...]

Egy  karácsonyi mininovellával kedveskedünk olvasóinknak, amely talán egy picit rávilágít a magányos emberek ünnepére és arra, hogy bizony a közösségek milyen erős köteléket tudnak alkotni egy kis figyelmességgel és kedvességgel. Fogadjátok szeretettel kollégánk Leczovics Zsolt egy korábbi novelláját.   Leczovics L. Zsolt: Magányos Karácsony  Károly bácsi a régi támla nélküli széket beállította a szoba sarkába. Letakarta egy piros terítővel, és a virágcserépbe állított fenyőfát gondosan a tetejére tette. Reszkető kezével a szekrény aljából elővette a díszeket rejtő dobozt és elkezdte felöltöztetni a fát. A csúcsdísszel kezdte, majd a gömböket és a csillagokat is felrakta. A végén a kis harangot és a csipesszel rögzíthető gyertyát is elhelyezte az egyik ágon.  Úgy érezte, készen is van. Picit távolabb lépett, hogy szemügyre vegye munkája eredményét, de hiányérzete támadt. Azon tanakodott, vajon még mi hiányzik. Mi lehet az, ami miatt, olyan hiányosnak tűnik a karácsonyfa. Egyszer csak elmosolyodott, mert eszébe jutott, hogy a szaloncukor és a habsütemény az, ami minden évben ott lógott az ágakon. Minden évben a felesége díszítette a fát nagy gonddal, de most, hogy egyedül maradt neki kellett megoldania ezt a feladatot. Az év elején veszítette el Klári nénit, akivel több, mint 46 évet éltek meg együtt jóban rosszban, szeretetben, boldog házasságban. [...]

Az 1989-es romániai forradalom a kelet-európai rendszerváltozások között a legvéresebb volt és ez talán annak is a következménye volt, hogy az  említett blokk országai közül ott erőteljes volt a klasszikus értelemben vett diktatórikus “kormányzás”,  amit  a Román Kommunista Párt elnöke  Nicolae Ceaușescu vezetett karöltve feleségével Elena Ceaușescuval és amely időszak 1965-től egészen az említett forradalomig 1989-ig tartott.  Nicolae Ceaușescu dőzsölt, a nép rettegett és éhezett. / Kép forrása: politico.com A rezsim elleni felkelés persze Romániában sem máról-hónapra történt, hiszen a megelőző évek Ceaușescu munkássága ( megalomán építési projektek, megszorító programok, egyre erősödő rendőrállammá – Securitate –  válás,  szegénység, falurombolás program, amely során a  vidéki közösségeket és a magyar, szász, valamint más nemzeti kisebbségek felszámolása volt a cél, stb.  )   egyre erőteljesebben váltott ki nem tetszést és ellenállást az ország polgáraiban. A nép általi elégedetlenség egyik erőteljes jele a 1987. november 15-én Brassóban történt felkelés volt, ahol románok és magyarok közösen kétnyelvű transzparensekkel tiltakoztak az elviselhetetlen életkörülmények és a hatóságok rendszeres zaklatásai ellen, ám azt akkor még a katonaság gyorsan leverte és az államhatalom azonnal keményen megtorolta a résztvevőkkel szemben. Szinte ezzel egy időben egyre nagyobb figyelem fordult a világ minden részéről Románia felé, ahonnan egyre aggasztóbb és rosszabb hírek szivárogtak ki, amelyek elviselhetetlen körülményekről, az alapvető szükségletek hiányáról, a diktátor szemérmetlen [...]

Az 1989-es romániai forradalom a kelet-európai rendszerváltozások között a legvéresebb volt és ez talán annak is a következménye volt, hogy az  említett blokk országai közül ott erőteljes volt a klasszikus értelemben vett diktatórikus “kormányzás”,  amit  a Román Kommunista Párt elnöke  Nicolae Ceaușescu vezetett karöltve feleségével Elena Ceaușescuval és amely időszak 1965-től egészen az említett forradalomig 1989-ig tartott.  Nicolae Ceaușescu dőzsölt, a nép rettegett és éhezett. / Kép forrása: politico.com A rezsim elleni felkelés persze Romániában sem máról-hónapra történt, hiszen a megelőző évek Ceaușescu munkássága ( megalomán építési projektek, megszorító programok, egyre erősödő rendőrállammá – Securitate –  válás,  szegénység, falurombolás program, amely során a  vidéki közösségeket és a magyar, szász, valamint más nemzeti kisebbségek felszámolása volt a cél, stb.  )   egyre erőteljesebben váltott ki nem tetszést és ellenállást az ország polgáraiban. A nép általi elégedetlenség egyik erőteljes jele a 1987. november 15-én Brassóban történt felkelés volt, ahol románok és magyarok közösen kétnyelvű transzparensekkel tiltakoztak az elviselhetetlen életkörülmények és a hatóságok rendszeres zaklatásai ellen, ám azt akkor még a katonaság gyorsan leverte és az államhatalom azonnal keményen megtorolta a résztvevőkkel szemben. Szinte ezzel egy időben egyre nagyobb figyelem fordult a világ minden részéről Románia felé, ahonnan egyre aggasztóbb és rosszabb hírek szivárogtak ki, amelyek elviselhetetlen körülményekről, az alapvető szükségletek hiányáról, a diktátor szemérmetlen [...]

Az 1989-es romániai forradalom a kelet-európai rendszerváltozások között a legvéresebb volt és ez talán annak is a következménye volt, hogy az  említett blokk országai közül ott erőteljes volt a klasszikus értelemben vett diktatórikus “kormányzás”,  amit  a Román Kommunista Párt elnöke  Nicolae Ceaușescu vezetett karöltve feleségével Elena Ceaușescuval és amely időszak 1965-től egészen az említett forradalomig 1989-ig tartott.  Nicolae Ceaușescu dőzsölt, a nép rettegett és éhezett. / Kép forrása: politico.com A rezsim elleni felkelés persze Romániában sem máról-hónapra történt, hiszen a megelőző évek Ceaușescu munkássága ( megalomán építési projektek, megszorító programok, egyre erősödő rendőrállammá – Securitate –  válás,  szegénység, falurombolás program, amely során a  vidéki közösségeket és a magyar, szász, valamint más nemzeti kisebbségek felszámolása volt a cél, stb.  )   egyre erőteljesebben váltott ki nem tetszést és ellenállást az ország polgáraiban. A nép általi elégedetlenség egyik erőteljes jele a 1987. november 15-én Brassóban történt felkelés volt, ahol románok és magyarok közösen kétnyelvű transzparensekkel tiltakoztak az elviselhetetlen életkörülmények és a hatóságok rendszeres zaklatásai ellen, ám azt akkor még a katonaság gyorsan leverte és az államhatalom azonnal keményen megtorolta a résztvevőkkel szemben. Szinte ezzel egy időben egyre nagyobb figyelem fordult a világ minden részéről Románia felé, ahonnan egyre aggasztóbb és rosszabb hírek szivárogtak ki, amelyek elviselhetetlen körülményekről, az alapvető szükségletek hiányáról, a diktátor szemérmetlen [...]

Az 1989-es romániai forradalom a kelet-európai rendszerváltozások között a legvéresebb volt és ez talán annak is a következménye volt, hogy az  említett blokk országai közül ott erőteljes volt a klasszikus értelemben vett diktatórikus “kormányzás”,  amit  a Román Kommunista Párt elnöke  Nicolae Ceaușescu vezetett karöltve feleségével Elena Ceaușescuval és amely időszak 1965-től egészen az említett forradalomig 1989-ig tartott.  Nicolae Ceaușescu dőzsölt, a nép rettegett és éhezett. / Kép forrása: politico.com A rezsim elleni felkelés persze Romániában sem máról-hónapra történt, hiszen a megelőző évek Ceaușescu munkássága ( megalomán építési projektek, megszorító programok, egyre erősödő rendőrállammá – Securitate –  válás,  szegénység, falurombolás program, amely során a  vidéki közösségeket és a magyar, szász, valamint más nemzeti kisebbségek felszámolása volt a cél, stb.  )   egyre erőteljesebben váltott ki nem tetszést és ellenállást az ország polgáraiban. A nép általi elégedetlenség egyik erőteljes jele a 1987. november 15-én Brassóban történt felkelés volt, ahol románok és magyarok közösen kétnyelvű transzparensekkel tiltakoztak az elviselhetetlen életkörülmények és a hatóságok rendszeres zaklatásai ellen, ám azt akkor még a katonaság gyorsan leverte és az államhatalom azonnal keményen megtorolta a résztvevőkkel szemben. Szinte ezzel egy időben egyre nagyobb figyelem fordult a világ minden részéről Románia felé, ahonnan egyre aggasztóbb és rosszabb hírek szivárogtak ki, amelyek elviselhetetlen körülményekről, az alapvető szükségletek hiányáról, a diktátor szemérmetlen [...]

Az 1989-es romániai forradalom a kelet-európai rendszerváltozások között a legvéresebb volt és ez talán annak is a következménye volt, hogy az  említett blokk országai közül ott erőteljes volt a klasszikus értelemben vett diktatórikus “kormányzás”,  amit  a Román Kommunista Párt elnöke  Nicolae Ceaușescu vezetett karöltve feleségével Elena Ceaușescuval és amely időszak 1965-től egészen az említett forradalomig 1989-ig tartott.  Nicolae Ceaușescu dőzsölt, a nép rettegett és éhezett. / Kép forrása: politico.com A rezsim elleni felkelés persze Romániában sem máról-hónapra történt, hiszen a megelőző évek Ceaușescu munkássága ( megalomán építési projektek, megszorító programok, egyre erősödő rendőrállammá – Securitate –  válás,  szegénység, falurombolás program, amely során a  vidéki közösségeket és a magyar, szász, valamint más nemzeti kisebbségek felszámolása volt a cél, stb.  )   egyre erőteljesebben váltott ki nem tetszést és ellenállást az ország polgáraiban. A nép általi elégedetlenség egyik erőteljes jele a 1987. november 15-én Brassóban történt felkelés volt, ahol románok és magyarok közösen kétnyelvű transzparensekkel tiltakoztak az elviselhetetlen életkörülmények és a hatóságok rendszeres zaklatásai ellen, ám azt akkor még a katonaság gyorsan leverte és az államhatalom azonnal keményen megtorolta a résztvevőkkel szemben. Szinte ezzel egy időben egyre nagyobb figyelem fordult a világ minden részéről Románia felé, ahonnan egyre aggasztóbb és rosszabb hírek szivárogtak ki, amelyek elviselhetetlen körülményekről, az alapvető szükségletek hiányáról, a diktátor szemérmetlen [...]

Az 1989-es romániai forradalom a kelet-európai rendszerváltozások között a legvéresebb volt és ez talán annak is a következménye volt, hogy az  említett blokk országai közül ott erőteljes volt a klasszikus értelemben vett diktatórikus “kormányzás”,  amit  a Román Kommunista Párt elnöke  Nicolae Ceaușescu vezetett karöltve feleségével Elena Ceaușescuval és amely időszak 1965-től egészen az említett forradalomig 1989-ig tartott.  Nicolae Ceaușescu dőzsölt, a nép rettegett és éhezett. / Kép forrása: politico.com A rezsim elleni felkelés persze Romániában sem máról-hónapra történt, hiszen a megelőző évek Ceaușescu munkássága ( megalomán építési projektek, megszorító programok, egyre erősödő rendőrállammá – Securitate –  válás,  szegénység, falurombolás program, amely során a  vidéki közösségeket és a magyar, szász, valamint más nemzeti kisebbségek felszámolása volt a cél, stb.  )   egyre erőteljesebben váltott ki nem tetszést és ellenállást az ország polgáraiban. A nép általi elégedetlenség egyik erőteljes jele a 1987. november 15-én Brassóban történt felkelés volt, ahol románok és magyarok közösen kétnyelvű transzparensekkel tiltakoztak az elviselhetetlen életkörülmények és a hatóságok rendszeres zaklatásai ellen, ám azt akkor még a katonaság gyorsan leverte és az államhatalom azonnal keményen megtorolta a résztvevőkkel szemben. Szinte ezzel egy időben egyre nagyobb figyelem fordult a világ minden részéről Románia felé, ahonnan egyre aggasztóbb és rosszabb hírek szivárogtak ki, amelyek elviselhetetlen körülményekről, az alapvető szükségletek hiányáról, a diktátor szemérmetlen [...]

Az 1989-es romániai forradalom a kelet-európai rendszerváltozások között a legvéresebb volt és ez talán annak is a következménye volt, hogy az  említett blokk országai közül ott erőteljes volt a klasszikus értelemben vett diktatórikus “kormányzás”,  amit  a Román Kommunista Párt elnöke  Nicolae Ceaușescu vezetett karöltve feleségével Elena Ceaușescuval és amely időszak 1965-től egészen az említett forradalomig 1989-ig tartott.  Nicolae Ceaușescu dőzsölt, a nép rettegett és éhezett. / Kép forrása: politico.com A rezsim elleni felkelés persze Romániában sem máról-hónapra történt, hiszen a megelőző évek Ceaușescu munkássága ( megalomán építési projektek, megszorító programok, egyre erősödő rendőrállammá – Securitate –  válás,  szegénység, falurombolás program, amely során a  vidéki közösségeket és a magyar, szász, valamint más nemzeti kisebbségek felszámolása volt a cél, stb.  )   egyre erőteljesebben váltott ki nem tetszést és ellenállást az ország polgáraiban. A nép általi elégedetlenség egyik erőteljes jele a 1987. november 15-én Brassóban történt felkelés volt, ahol románok és magyarok közösen kétnyelvű transzparensekkel tiltakoztak az elviselhetetlen életkörülmények és a hatóságok rendszeres zaklatásai ellen, ám azt akkor még a katonaság gyorsan leverte és az államhatalom azonnal keményen megtorolta a résztvevőkkel szemben. Szinte ezzel egy időben egyre nagyobb figyelem fordult a világ minden részéről Románia felé, ahonnan egyre aggasztóbb és rosszabb hírek szivárogtak ki, amelyek elviselhetetlen körülményekről, az alapvető szükségletek hiányáról, a diktátor szemérmetlen [...]

Az 1989-es romániai forradalom a kelet-európai rendszerváltozások között a legvéresebb volt és ez talán annak is a következménye volt, hogy az  említett blokk országai közül ott erőteljes volt a klasszikus értelemben vett diktatórikus “kormányzás”,  amit  a Román Kommunista Párt elnöke  Nicolae Ceaușescu vezetett karöltve feleségével Elena Ceaușescuval és amely időszak 1965-től egészen az említett forradalomig 1989-ig tartott.  Nicolae Ceaușescu dőzsölt, a nép rettegett és éhezett. / Kép forrása: politico.com A rezsim elleni felkelés persze Romániában sem máról-hónapra történt, hiszen a megelőző évek Ceaușescu munkássága ( megalomán építési projektek, megszorító programok, egyre erősödő rendőrállammá – Securitate –  válás,  szegénység, falurombolás program, amely során a  vidéki közösségeket és a magyar, szász, valamint más nemzeti kisebbségek felszámolása volt a cél, stb.  )   egyre erőteljesebben váltott ki nem tetszést és ellenállást az ország polgáraiban. A nép általi elégedetlenség egyik erőteljes jele a 1987. november 15-én Brassóban történt felkelés volt, ahol románok és magyarok közösen kétnyelvű transzparensekkel tiltakoztak az elviselhetetlen életkörülmények és a hatóságok rendszeres zaklatásai ellen, ám azt akkor még a katonaság gyorsan leverte és az államhatalom azonnal keményen megtorolta a résztvevőkkel szemben. Szinte ezzel egy időben egyre nagyobb figyelem fordult a világ minden részéről Románia felé, ahonnan egyre aggasztóbb és rosszabb hírek szivárogtak ki, amelyek elviselhetetlen körülményekről, az alapvető szükségletek hiányáról, a diktátor szemérmetlen [...]