Az alaptörténet onnan indul, hogy a Kisalföld portálon január 22-én megjelent cikk tanulsága szerint a Sarudi utca, ami köztudottan szilárd burkolattól mentes, útépítő közösség létrehozásával újulhat csak meg jelen kilátások szerint. Az MKKP jelöltjénél, Tichy-Rács Józsefnél ahogy elmondta, a cikkben olvasottak, az önkormányzat arrogáns hozzáállása ösztönözte a gerilla akció szervezésére. Attól sem riad vissza, hogy a megyei napilap online cikkétől számított nyolcadik napon már megjelentek a város hivatásos kátyúzói az említett útszakaszon, sőt! Egy köbméter zúzalékot rendelt a február 3-ára meghirdetett eseményre, amire végül a 40 érdeklődőből és egy másik párt bejelentkezett képviselőjelöltjéből senki sem jelent meg. A csirkejelmezes passzívista végül egymaga dolgozta végig a napot, és önkéntes munkája eredménnyel járt. Bőven 11 óra előtt kezdte a napot, és este hat órára már minden kátyút, sőt még a privát kocsibeállót is megjavított. Az utcában elhaladó járőrautó nem, a lakók azonban megállították. Hol kávéval, hol talicskával segítették az önkéntességét. A képviselőjelölt hozzátette, negatív visszajelzést egyet sem, kizárólag támogató jelleggel léptek oda hozzá a nap folyamán. Az akció sikeres volt és még az örök élet receptje is elültetésre került az útpályán fellelhető egyik lyukba. Arról, hogy tartós lesz-e az általa elvégzett munka, arról majd az itt elhaladó 16 tonnás kukásautó után lehet [...]
