Az Erdburger dűlő régóta a kiskertekbe igyekvők egyik fő útvonala. Az elmúlt években kissé átértékelődött az út szerepe, ugyanis már nem csak kiskertek, hanem lakóházak is vannak itt. Az út mentén azonban hosszan gondozatlan terület van, melyet az elburjánzó természet mellett a környezetkárosítók sem kímélnek . Az út egy részen kétfelé ágazik, innentől lefelé haladtam. Az út mellett végig gondozatlan terület van, kökénnyel, egyéb bokrokkal, gazzal, vadszőlővel. Sajnos sokan úgy gondolják, ez a legmegfelelőbb hely elhelyezni hulladékukat. Pár éve itt még akkumulátorok is voltak, szerencsére ezek azóta eltűntek. Van azonban más, a legkülönfélébb kommunális és ipari hulladékok személyében. Ahogy haladunk lefelé, egyre durvább a helyzet. Fent még csak elszórt palackok, kisebb szemeteszsákok, zöldhulladák. Lejjebb haladva már feltűnnek autógumik, WC csészék, konkrétan pisszoárok is vannak itt, nem beszélve több szétszakadt szemeteszsákról, amikből aztán kiömlöttek a fém sörösdobozok. Ha ez nem lenne elég, van itt szétszakadt puff, még több zöldhulladék immáron kupacokban, televíziók, mindenféle nejlon, aztán természetesen felbukkannak a festékes vödrök is. Felmerülhet a kérdés, hogy ha gyakran járok erre, miért nem szedem össze a szemetet. Nem akarok kibúvókat keresni, de valljuk be őszintén, ez nem az én dolgom lenne. Vagy igen? Aligha… A másik pedig, hogy ez már olyan mennyiségű szemét, amihez egy kisebb társaság kellene egy kukásautóval, és vannak is ilyenirányú terveim, a kedves IkvaHír olvasók benne lennének egy közös szemétszedésben? Persze ehhez az is kellene, hogy valamelyik városi hulladékszolgáltató rendelkezésre bocsásson egy konténert ingyen. Meg persze kellenek az olvasók, akik jönnek, és segítenek. Vagy esetleg a terület tulajdonosa olvassa ezt a bejegyzést, és rendet teremt. De a budapesti Kétfarkú akciókból ítélve lehet, hogy az is megoldás, ha sajtóvisszhangot kap ez a probléma, és rövid időn belül meg is oldódik. Úgy legyen. Ha lenne még hangulat szemetet nézegetni, a képgalériát itt lehet megtalálni.
