A település Győr-Moson-Sopron megyében a Sopron-Fertődi kistérségben található. A falut írásos oklevelek először 1237.-ben említik Quer alakban. Keletkezését a kér nemzetségnek a honfoglaló 9 magyar törzs egyikének, köszönheti.

Pusztakérként említették 1380.-ban. Kéri és az Osl nemzetség a középkorban itt szerzett területeket, majd az Ágoston-rendi szerzeteseknek lett itt birtoka. 1529-1532.-ben a törökök dúlták fel a települést. A falunak 1596.-ban már saját prédikátora volt. Nemeskér lett 1651.-től 1786.-ig Sopron vármegye székhelye.

Az 1681.-es országgyűlésen a települést artikuláris hellyé nyilvánították. Nepomuki Szent János szobrát 1796.-ban állították fel. Tűzvész pusztította el 1777.-ben az iskolát, majd 1858.-ban a falu nagyobb része is leégett. A Napóleoni háborúk idején sok német származású család települt be a faluba, közülük lettek a településen szűcsök, kalaposok, asztalosok.

Az új evangélikus iskola 1856.-ban, a katolikus, pedig 1905.-ben épült fel. Az evangélikus templom tornya 1862.-ben készült el. A II. világháború után Lövővel közös tanácsot alkotott, később a falu, már önálló község lett. Az ezredforduló után Lövővel és Vőlcsejjel alkotott körjegyzőséget.
Nevezetességek

• Evangélikus templom, mely 1732.-ben készült el, tornya, pedig 1862.-ben.
• Régi megyeháza melyet 1669.-ben építettek, itt található Nepomuki Szent János püspökruhás kőszobra

Régészeti kutatások folyamán avar kori vasolvasztók maradványait fedezték fel a település határában, ezek magas felépítésű, szabadon álló agyagkemencék.