Megközelíthető
Közúton, a 8-as úton Körmendig, aztán északi irányban a 86-os úton szombathelyig, majd észak fele Vasasszonyfán keresztül Meszlen után kb. 3 km.-re fekszik a település.

Fekvése
Szombathelytől északkeletre az Ablánc patak mellett található Acsád. Környező települései Salköveskút, Vasszilvágy, Meszlen, Gór, Csepreg.

Nevének eredete
Nevét Acsádról a honfoglaló magyarok egyik vezéréről kapta, régi magyar Acsád személynévből ered, mely az Acsa név kicsinyítős változata.

Története

A község már a római korban lakott település volt. 1930-ban, határában egy római kőszarkofág került elő. Nevét 1255.-ben Achad néven említik először. Ablánc nevü határészén feküdt a középkori Ablánc falu, melynek templomát 865-ben szentelték. A faluban 1910.-ben 860 lakos élt, ekkor Vas vármegye Szombathelyi járásához tartozott a település. A két nagy háború a község lakói közül is sok áldozatot követelt az I. világháborúban 37-en, a II. –ban pedig 15.-en haltak meg a lakosok közül.

Látnivalók
Középkori eredetű római katolikus templom, a 15. században épült, majd később átalakították barokk stílusban.
Szegedy-kastélya egy 1723-ban épült udvarház felhasználásával épült, 1824-ben alakították át Klasszicista stílusban, a kastélyt 5 hektáros park veszi körül.
Itt található Magyarország legidősebb páfrányfenyője, amit 1820-ban telepítettek.
Az evangélikus imaház 1989-ben épült meg.

Híres emberek
Acsádon született Rákosy Jenő 1842.-ben aki újságíró, költő, a Népszínház első igazgatója és a Budapesti Hírlap alapítója volt.

A község Soprontól 4 km.-re közvetlenül a határ mellett helyezkedik el. A falu zsáktelepülés, egyetlen közúti kapcsolata a Sopronba vezető út. A települést igencsak harmonikus táj erdők, patak, tiszta levegő jellemzi.

Első írásos említése Dag néven 1194-ből származik. Az árpád korban már a falu lakosságának többsége Németszármazású volt. A falu neve 1207-ben Dagendorf, 1278-ban, pedig Agendorf volt. A későbbiek folyamán Sopron város kezébe került, ezért 1848.-ig Sopron jobbágyfalva volt. A faluban 1832.-ben kolera járvány tőrt ki ekkor 92 halálos áldozata lett a járványnak, majd 40 évvel később ismét kitört a járvány ekkor 83-an haltak meg.

1890-es években a lakosok közül sokan hagyták el a települést, Ausztriába és Amerikába vándoroltak. Az első világháborúban a faluból 51-en haltak hősi halált, a második világháborúban, pedig a települést bombatámadás érte, ami 23 áldozatot követelt, mindezek mellett 116 katona nem tért vissza a községbe.
A századfordulón a faluban 1816 főt számoltak, ebből 1760 fő német anyanyelvű. A második világháború után megkezdték a német anyanyelvűek kitelepítését, a lakosság többségének 1537 főnek kellett elhagynia otthonát.

Nevezetességei

• Romai katolikus templom, késő barokk stílusú

• Evangélikus templom, amely ugyancsak késő barokk stílusban épült.

A község Győr-Moson-Sopron megyében, a Kapuvári kistérségben található.
Fekvése: a Hanság déli részén fekszik a település kapuvártól 8 km.-re.

Története
A község 1927.-ben jött létre két falu: Agyagos és Fertőszergény egyesítésével, ekkor a neve Fertőszergényagyagos volt, majd egy évvel később módosult a neve Agyagosszergényre.

Nevezetességei

• A Római katolikus templom, amely műemlékjellegű és romantikus stílusban épült, a XVIII. században a Barokk templom átépítésével és megnagyobbításával 1883-ban.
• Nepomuki szent János-szobor egy klasszicista stílusú alkotás 1831-ben készült.
• Kőkereszt ugyancsak Klasszicista stílusú 1832-ből
• Mária szobor 1762-ből származik
• Kálvária szoborcsoport XVIII. század végén készült el
• a díszes oszlopon álló Mária, amely szobor 1889-ből származik,
• Népi parasztházak

Fekvése
Soprontól 10km.-re a Fertő-tó partján fekszik, Ausztriai Fertőmeggyes közvetlen szomszédságában.

Történelme
A település már a rómaiak előtt is lakott hely volt, a rómaiak idejéből a 3. századból való a hajdani borostyánút mellett található Mithrász- szentély. 1199.-ből származik első írásos említése Racus formában. Fertőrákos volt az egyetlen olyan település Sopron környékén, amely a győri püspökséghez tartozott.

A soproniak 1311.-ben lerombolták a püspöki kastélyt. 1542.-ben mezővárosi címet és vásártartó jogot kapott a község, ekkor vették körbe fallal ezek maradványai még ma is láthatóak. 1683.-ban a törökök kirabolták a települést, felgyújtották, a lakókat lemészárolták. Majd később a 18. század elején németek települtek a községbe, a Rákóczi- szabadságharc után a település fejlődésnek indult. 1712.-ben pestis majd 1832.-ben kolera járvány tört ki a faluban. A kőbányában 1860-tól az első világháborúig 60-100 ember dolgozott, ekkor az osztrák Baugesellschaft bérelte a falutól. A Fertő nevet 1906.-ban csatolták a Rákos névhez.

A népszavazás alkalmával 1921.-ben a falu lakói közül a többség Ausztria mellett szavazott, de a soproni szavazatok döntötték el a szavazást így maradhatott a falu Magyarország része.

A II. világháború után a német kitelepítések idején, Fertőrákosról is elvitték a német ajkú lakosságot, helyükre felvidéki magyar családok települtek. A falu életében az idegenforgalom meghatározó szerepet játszik, a turisták részére megnyitották az új határátkelőhelyet, így lehetőség nyílt a Fertő-tó körbejárására.

A hajóforgalom is megindult a településen. A kőfejtőben, a barlangszínházban nyaranta operaelőadásokat és komolyzenei koncerteket tartanak. A településen lehetőség van lovaglásra és horgászásra is.

A kőfejtőben régészek szerint 12 millió éve ülepedett lajtamészkövet már a rómaiak is bányászták. Falai megőrizték az őstenger állatainak és növényeinek mészvázát. A barlangszínház 1970.-óta üzemel, 15 évvel később korszerűsítették.

A településen található püspöki kastély a 18. században nyerte el mai formáját, termeiben, freskók és stukkók láthatóak.

A Mithrász –szentély a Fertőmeggyesre vezető úton található, Római kori emlék,
A településen négy szobor is a látnivalókat színesíti Szent Oszvald szobra, Nepomuki Szent János szobra, Szentháromság szobor, Szent Sebestyén szobra, Pellengér a 17. századból

Látnivaló közé tartozik még a Vízimalom, a Virágos majori kápolna, Helytörténeti kiállítás és a Páneurópai Piknik emlékhely is.

A Kőszegi-hegység déli lábánál az Arany-patak mentén fekszik a település, Szombathelytől 15 km.-re. A területet északnyugatra erdő borítja, ide tartozik Irottkő a Kőszegi-hegység legmagasabb csúcsa.

Története
Ősidők óta lakott település, ezt bizonyítják az őskori kőeszközök melyekre a határában leltek. Innen indult a római kori Savariát vízzel ellátó vezeték egyik ága.

1273-as okiratban szerepel először Villa Bosuk néven IV. László oklevelében. A királyi kegy a Batthyány és a Sibrik családoknak jutatta a települést a leghosszabb ideig. A Sibrik kastély Mátyás király egyik legkedveltebb vadászkastélya volt. A Batthyány családnak ugyancsak volt kastélya, melyhez a Szent József Kápolna tartozott. 1698.-ban itt vendégeskedett II. Rákóczi Ferenc. 1532.-ben Kőszeg várának ostromakor Bozsokot is elpusztították, majd később német és horvát anyanyelvű lakosok települtek ide. A Sibrik kastélyt 1614.-ben építették át várkastéllyá, ennek oka volt a török veszély.

A XX. Század elején még három nyelven beszéltek a lakosok, németül, horvátul és magyarul.
A község és környéke igencsak alkalmas túrázásra és lehetőség van lovaglásra is. Kerékpárútja összeköti a környező településekkel és Ausztriával, az Írottkő Natúrpark tagja.

Nevezetességek

• A Sibrik kastély mely jelenleg idegenforgalmi célokat szolgál, 7 hektáros kastélyparkja, védett terület.
• Batthyány kastélyrom, amit 1841.-ben villámcsapás ért és leégett, viszont a hozzá tartozó cselédházak még ma is állnak.
• A római katolikus templomot Szent Anna tiszteletére szentelték, középkori eredetű, mai formájában 1630.-ban épült, 1773.-ban újították meg, 1773.-ban pedig bővítették.
• Szent József Kápolna 1775.-ben épült.
• A régi elpusztult szobrok helyett 1996.-ban állították fel a Szent Flórián és a Nepomuki Szent János szobrait.

A 3200 lakosú nagyközség Vas megye északnyugati részén fekszik, az Alpokalja és a Kisalföld találkozásánál. A mai nagyközség 1902.-ben jött létre az összeépülő három Alsó-, Közép és Felső Bük egyesülésével.

Története
Az Árpád-házi királyok idejében már létezett Közép-Bük, itt épült a román kori műemléktemploma. Alsó- és Felső-Bük kisnemesi település volt. Felsőbüki Nagy Pál a híres országgyűlési szónok az itt élő Felső-büki Nagy család legismertebb tagja volt, a család építette a kastélyt és a Kúriát is.
A települést 1271.-ben Byk néven említik először, temploma már a 12. században állt. 15. században már három Bik nevű falu létezett egymás mellett, legnagyobb birtokosa a Büki család volt.

A vasútvonal az 1860-as években épült ki, 1869-ben a cukorgyár is megkezdte a termelést. 1910.-ben 2655 lakosa volt Büknek ekkor Sopron vármegye Csepregi járásához tartozott. A cukorgyár 1917.-ben leégett és a későbbiekben nem építették újjá, ennek volt köszönhető a tömeges elvándorlás a községből.

1950.-ben Büköt vas megyéhez csatolták. Majd 7 évvel később a település határában kőolajat kerestek, viszont olaj helyett melegvizet hoztak a felszínre. Ekkor kezdték el a fürdő építését mely 1962-re lett kész, vízét három évvel később nyilvánították hivatalosan is gyógyvízzé. 1972.-ben már egész évi gyógyüdülésre is alkalmassá vált a fedett fürdő elkészültével. 1973.-ban gyógyfürdővé, majd 1979.-ben gyógyhellyé nyilvánították.

A rekreációs park 1992.-re épült meg, ekkor már a fürdő közelében szállodák, üzletek, kempingek, vendéglők épültek fel. Jelenleg az ország második legnagyobb gyógyfürdője, a település, pedig üdülővárossá alakult. 2007. júl. 01. Bük városi címet kapott.

A kőszegi-hegység keleti lábánál fekszik Cák, Szombathelytől 25 km.-re.
Már a római korban lakott település volt, 1279.-ben villa Chak néven említtették először. A falut jórészt Rohonc urai birtokolták, Batthyányak, Németújváriak, Baumkirchnerek.

A török 1532.-ben elpusztította a települést, majd 1573.-ban és 1606.-ban falut a keresztény katonaság felégette. A községben a 19.-században kitört filoxérajárvány pusztította el az addig gazdasági szempontból igen fontos szőlő- és borkultúrát.

Ezek után a lakosság áttért a gyümölcstermesztésre, jelentőssé vált a szelídgesztenye termesztés és értékesítés a községben. Cák 1910.-ben Vas vármegye Kőszegi járásához tartozott 313 lakossal.

Nevezetességei

• A romai katolikus templom Szent Péter és Pál tiszteletére szentelték fel.
• Cáki Pincesor- Szabadtéri Néprajzi Múzeum az épületek a 18-19 századból származnak, ahol bort majd később gyümölcsöt tároltak.

Győr- Moson- Sopron megyében a Répce mellett található a település, Kapuvártól 22 km.-re. A község jelenleg 259 lakosú.

Története
A falu nevét 1382.-ben „ Chapford” néven említették oklevélben. Már a rómaiak korában is éltek itt emberek, ezt egy római kori település feltárt maradványai bizonyítják. A római katolikus kápolna már a középkorban is állt, viszont a törökök felgyújtották és egy 1713.-as írásból tudjuk, hogy ekkor még a kis kápolna romokban állt. A falu két község Répcejánosfa és Répcecsáford összevonásával jött létre 1939.-ben. A kis kápolna Jánosfa területén állt. Jánosfát először 1414.-ben említették oklevelek.

A lakosság 1796 és 1899 között katolikus és evangélikus felekezetű volt. A Répce mellett található nagy kiterjedésű rét termése az állattartásra igencsak alkalmas.

A termőföldeken kukorica, árpa, búza, zab, napraforgó és burgonya nagy mennyiségben és jó minőségben termeszthető termeszthető.

A község lakosa volt Simon Elemér, aki a Nemzetközi Vöröskereszt elnöke volt, az ő tulajdona volt a csáfordi kastély parkkal, ahol ma Szociális Otthon működik.

A falu külterületén a jánosfai malomnál rendezi a Forráshely alapítvány a Magyar Gyermekek Világtalálkozóját, mely egész nyáron át tartó táborozás.

Nevezetességek

• Kocsányos tölgyerdő a tölgyek 250-300 évesek lehetnek.
• A községbe vezető közúton található a magyar- és magas kőris, a kőrisfák életkora 140 év körüli. Magyarországnak ez a legidősebb magyar kőris fasora.

Kapuvártól 13km.-re Magyarország északnyugati részén, a Kisalföldön helyezkedik el.

Története
A településen már az őskorban is éltek emberek. 1257.-ből származik első írásos említése egy oklevélben, amikor még Chapud néven szerepelt. A bírtok a Kanizsay családé volt, majd a Nádasdy családé lett.

A törökök a települést 1594.-ben elpusztították, a falu elnéptelenedett. A XVII. Században telepítettek a faluba olaszokat és horvátokat. 1681.-től az Esterházyak lettek a földesurak. 1904 és 1912 között a faluból 48-an külföldre vándoroltak.

A II. világháborúban a falu iskolája kárba veszett és a község súlyos károkat szenvedett. Az iskola 1946.-ban épült fel, majd egy évvel később megalakult a Béke tsz. a faluban. A településen jórészt növénytermesztéssel és állattenyésztéssel foglakoznak, viszont már az idegenforgalom is fellendült.

Csapodnak jelenleg 600 lakosa van, templomát 1794.-ben építették újjá. A községet erdők, veszi körül, a plébániai épületben tájház működik. A településen látható 4 építészeti szempontból védett ház.

Beled a 86-os főútvonal északi oldalán fekszik, a Rábaköz délnyugati települése, amin a Kis- Rába folyik át.

Története
Az Osl nemzetségben gyakori Belud személynévtől kapta falu a nevét. 1230.-ban említik először oklevelek a települést. Az Osl nemzetségből leszármazó családok voltak a középkori birtokosai. 1536.-ban a Nádasdyak, majd 1681-től az Esterházyak lettek a birtokosok.

A XVII. Század elején Cziráky Mózes szerezte meg magának a község nagyobb felét, ekkor alakította meg a Cziráky-birtoktestet. A törökök 1594-ben pusztították el a falut, a lakosságnak köszönhetően az újjá építés hamar megindult. Vica jelenleg Beled településrésze, 1938-ban 300 lakossal olvadt be Beled nagyközségbe. Vica a Vicay család birtoka volt, földesuraik békés, vallásos emberek voltak. Jobbágyaik szintén ezt az utat járták.

Nevezetességek

• A római katolikus templom 1738-ban épült, barokk stílusban 1863.-ban építették át.
• Evangélikus templom 1805-1806.-ban épült,
• A temetőben létható a Pieta szobor mely 1849.-ből származik,
• A település két régi malom épülete a Kis-Rába mellett található,
• Barthodeiszky-kastélyban kapott helyet a helytörténeti kiállítás.