A község Soprontól 4 km.-re közvetlenül a határ mellett helyezkedik el. A falu zsáktelepülés, egyetlen közúti kapcsolata a Sopronba vezető út. A települést igencsak harmonikus táj erdők, patak, tiszta levegő jellemzi.

Első írásos említése Dag néven 1194-ből származik. Az árpád korban már a falu lakosságának többsége Németszármazású volt. A falu neve 1207-ben Dagendorf, 1278-ban, pedig Agendorf volt. A későbbiek folyamán Sopron város kezébe került, ezért 1848.-ig Sopron jobbágyfalva volt. A faluban 1832.-ben kolera járvány tőrt ki ekkor 92 halálos áldozata lett a járványnak, majd 40 évvel később ismét kitört a járvány ekkor 83-an haltak meg.

1890-es években a lakosok közül sokan hagyták el a települést, Ausztriába és Amerikába vándoroltak. Az első világháborúban a faluból 51-en haltak hősi halált, a második világháborúban, pedig a települést bombatámadás érte, ami 23 áldozatot követelt, mindezek mellett 116 katona nem tért vissza a községbe.
A századfordulón a faluban 1816 főt számoltak, ebből 1760 fő német anyanyelvű. A második világháború után megkezdték a német anyanyelvűek kitelepítését, a lakosság többségének 1537 főnek kellett elhagynia otthonát.

Nevezetességei

• Romai katolikus templom, késő barokk stílusú

• Evangélikus templom, amely ugyancsak késő barokk stílusban épült.