GYSEV kosárlabdacsapatának története

GYSEV kosárlabdacsapatának történeteAz első lépésektől a 90-es évekig Az 1921-ben alakult egyesület történetében a kosárlabdázás a II. világháborútól jegyezhető. Az első időkben férfi csapat is működött, de a minőségi versenysportot egyre inkább a hölgyek képviselték. Az 1958-ban NB. I-be felkerült csapat a lelkes, de teljesen amatőr játékosokkal csak egy idényben tudott a legmagasabb szinten helytállni. A 60-as, 70-es években hol jobban, hol kevésbé jobban, de stabil szakosztályként szerepeltek. A GySEV törődése vasutas munkahelyekben, utazások szervezése, hálókocsi biztosítása terén mutatkozott, és nagyban befolyásolta a sikeres, eredményes időszakot. Sajnos a folytonosságot, a fiatalítást nem sikerült megoldani, a csapat a hetvenes évek közepén többnyire a tabella alján tanyázott. A központi sugallatra egyesített “közlekedési” egyesület megszervezése kis híján megadta a kegyelemdöfést az SVSE sportéletének. Az SKMSE korszakot mintegy 4-5 év alatt sikerült kiheverni, s a tartós felemelkedés 1982-től, Edlinger János ügyvezető-elnökségétől számítható. A történet akár sporttörténeti témának is felfogható:

Hogyan válik egy vidéki, teljesen amatőr kis csapat 10 év megfeszített munkája révén stabilan eredményes, profi csapattá? Az 1982-88 közötti évek a tervszerű, tudatos szakosztályi építkezésben az alapok lerakását, majd megerősítését jellemzik, s itt mindenképpen neveket kell említeni, akik a sokszor ellenséges közegtől, visszautasítástól el nem rettenve újra és újra megpróbálták elképzeléseiket keresztülvinni: Rákóczi József, Mérei Mária, Hrabovszky László, Bognár Antal, Balázs József, Bartha Péter, Bokor Károly és Szabadvári János. A teljesség igénye nélkül az induló játékosállomány: Vitéz Éva, Bálint Edit, Magosi Zsuzsa, Szíjártó Zsuzsa, Szabó Mária, majd Tóth Klári, Tóth Ági, Vacu Kinga, Horváth Eszti, Brand Andi.

Az alábbiak közül akkor fontos történések ma minden bizonnyal mulatságosak:

– több játékosnál sikerült elérni, hogy a három műszakos munka helyett kettő, vagy egyműszakos (éjszakai) beosztása legyen,

– az öt “öreg” néni fondorlattal kalóriapénzt kap, így már nem saját zsebre sportolnak,

– a felnőtt csapat bőr Tisza-cipőt kap, majd egy év múlva martfűi Adidas-t,

– leigazoljuk a Veszprémtől Tóth Klárit, az első profi játékost, mert nem dolgozik, csak fiatalokat edz és kosárlabdázik,

– Vitéz Évát eladjuk az Ikarusnak 7.000 Ft-ért,

– sporthatósági engedéllyel évente egyszer ausztriai tornán vehetünk részt, sőt néha kétszer is.

Közben a csapat folyamatosan erősödik, majd 1985. augusztusában Zagorska jelenlétével ászt húz. A 112-szeres lengyel válogatott irányító mentalitásával, játéktudásával hozza azt a pluszt, ami az NB. I-es élcsapatot bajnokká teszi.

A csapat ugyanis évek óta az Alba Régiával, Postával, Saváriával, Nagykanizsával együtt az első öt hely között liftezett. Az MNK-ban elért NB. I-es csapatok elleni győzelmek (TF, KSI, Alba Regia) már jelezték, hogy több van a csapatban, s az álom 1986-ban valóra válik. A minőségi ugrás a játékosállományban, de a szakosztály felépítésében is jelentős változásokat igényel.

A Bajáról igazolt Kovács Andi, Kmetovics Timi, Szombathelyről Pósfai Kati, a BEAC-os Dévai Mária, majd a sokszoros válogatott Dalnoki Ildi már valódi NB. I-es szintet ígér, de egyben az eddigi felállásban domináló helybéli játékosok kiszorulását is. A szakmai stáb az alaposan megnövekedett feladatokat, utazást, szervezést egyre kevésbé tudja ellátni, Mérei Mária után a többi mellékállású edző Bertha Péter, Bognár Antal, Balázs József, majd az 1986/87-es idény végén a vezetőedző, Rákóczi József is feladja.

Az új edző Novák Gábor, aki főállású vezetőedzőként az utánpótlást is felügyeli. Az NB. I-es lét első két évében az eredmények biztos bennmaradást hoznak (15. ill. 16. hely). Az akkori versenykiírás szerint az NB. I. B. csoport első négy helyezettje az A csoportba kerülésért, a többi csapat a kiesés elkerüléséért, majd a 15-17. helyért játszik.

A bent maradást a csapat 87-ben az OSE ellen (105-69 és 82-62) 2-0 arányban biztosította. Mindezek ellenére ezzel búcsúzott a legmagasabb osztálytól. A MNK-ban 1987-ben a csapat a Kandó, Ikarus, TFSE legyőzésével a legjobb 8-ig jutott, s a BEAC ellen esett ki.

Az eredményesség a csapat körülményeit, image-ét jelentősen javítja. Az SVSE csarnokot felváltja a színvonalas Egyetemi Csarnok, nemegyszer 6-800 néző előtt játszik a csapat. A felkészülést edzőtábor, gyúrás, uszoda, konditerem segíti, az eredmény lemérhető az egyre rangosabb tornákon való szereplésben.

A világ kitágul a csapat előtt. Az osztrák és szlovák kiscsapatok elleni erőfelmérést bukaresti, bulgáriai, belga, svéd csapatok elleni oda-vissza találkozók egészítik ki. A SÜH ill. November 7. kupára mind jobbnevű csapatokat fogadunk.

A szakosztály költségvetése a százezres nagyságrendről 3 millió fölé kúszik.

Mindezek ellenére egyre világosabban látszik, hogy ez a hőskor lezárul, a továbblépéshez ismét fejleszteni, váltani kell.

Néhány jellemző esemény ebből az időszakból:

– utánpótlás-nevelésünk büszkeségeit a 190 m-es Knábel Mónikát és a 187 cm-es Brand Andit elviszi a mindenható KSL,

– Zagorska első kétéves szerződését évente hosszabbítjuk, ára a lengyel klub felé rettenetes mennyiségű Adidas tornacipő,

– belekeveredünk a kapitalizmus embertelen körülményeibe. A 60 db mérkőzéslabdáért eladott Tóth Klári árát a belga vevő nem fizeti,

– soha nem tudjuk behajtani,

– jellemző tapasztalatokat szerzünk környezetünkről: Bukarestből a sötétben bukdácsolva fel 7. emeleti szállásunkra villanyfényben úszó városképet küldözgetünk,

– Bulgáriában a szállásunkon nincs víz,

– Svédországból a kemping szélén álló fülkéből néha 4-5 óra is kellett, mire meghallgathattuk a hazaiak hangját,

– Belgiumban a bajnokság 2. Helyezettjével a lemenő nap sugarainál, szabadtéren kell játszani,

– az olaszországi Muggiában a Fő-téren, szabadtéren, este 10-kor kezdődő mérkőzésen a hazai csapat ellen 3 játékosunk maradt (hetet kipontoztak).

A szükséges váltás 1988-ban következett be. Az egyesület élére ügyvezető elnökként Bácskai Kornél került. Az egyesületi és társvállalati vezetés egyértelmű célként az A csoportba kerülést jelölte meg, s ehhez a feltételekben is ugrásszerű fejlesztést teljesített.

A csapatba a Zagorska, Bencze, Kovács, Kmetovics, Pósfai, Brand, Dévai mag mellé a sokszoros válogatott Winter és Sinka, majd Hatvani Dóra és Zsolnai is Sopronba kerül. A csapat nagyon jó, a B. csoport bajnokságát biztosan nyeri: I. SVSE 18 17-1 1560-1206 35 pont.

A rájátszásban a csapat az elérhető második legjobb helyen végez. (NB. I. A csop. 8. hely). Mint a legjobb, de FIBA versenyen nem induló csapat a nemzetközi Duna kupában köteles indulni, s ha már indul, meg is nyeri.

Hivatalos végeredmény: I. SVSE 10 9 1 829-634 19 pont, a ZTS Kosice, Szarvas, Grazer AK, DBB Wien, Slovan Bratislava előtt végezve.

MNK szereplés. – a legjobb 16 között 104-71 arányú győzelem idegenben az OSC ellen, a 8-ba kerülésért hatalmas közönség előtt nagyon jó játék és 78-80 (43-39) vereség.

1989/1990

Az első A csoportos idényét kezdő SVSE előrehozott bajnoki nyitányon veri a bajnokot. SVSE – MTK 91-90 !!! A bajnokság az akkori kiírás szerint 3 szakaszból áll: I. oda-vissza meccs csapat ellen, 18 mérkőzés, II. 1-6. helyezett oda-vissza, egymás ellen, 10 mérkőzés, III. play-off: 1-4 vagy 5-8, majd helyosztó. 3. SVSE 18 11 7 1372-1381 29 p.

Sajnos a középszakaszban a kimondottan erősebb ellenfelek ellen még győzni sem sikerül. Összesített eredmény: 6. SVSE 28 11 17 2054-1971 39 p.

A play-off első körében a PVSK ellen 2-1-es győzelmi arány után helyosztó s Szarvas ellen. A Szarvas 2-1-re győz, ezzel legjobb vidékiként 5., csapatunk 6. helyezett. A Magyar Kupában ismét Szarvas, de már 84-81 arányú győzelem a legjobb 8 közé jutásért.

A legjobb 8 között az akkori BSE túl nagy falat 53-90, majd 48-90 arányban kettős vereség. Az utánpótlásban az első halovány eredmények jeleként ifjúsági és serdülő csapatunk is döntős. 1990. május 7-16.

Megérkezik az első nagycsapathoz illő nemzetközi tornameghívás (BEAC helyett) Messinában, majd Palermoban. A csapat: Sinka, Zagorska, Kovács A., Bencze, Zsolnai, Pósfai, Kranjecz, Winter, Dezsó, Brand, Kmetovics, Dévai és Kancsár. Az olasz bajnokság középcsapatai ellen győzelem, kisarányú vereség a BEK győztes Enimont Priolótól. Már szerepel a Szporiból igazolt Kancsár, ugyanis csapata a 17. fordulóban megszűnt.

1990/1991

Jelentősebb változások a csapatban: távozik Zagorska, Pósfai, Kmetovics, Dévai, Kranjecz. Jön Kárpáti Csilla, Kancsár, Török Zsuzsa, Radnóty Krisztina. Az SVSE-vel már számolnak, ezért gyengébb szereplés az alapszakaszban, de jobb a középkörben. Pl.: SVSE-BEAC 86-81 (43-43) a Bubuval felálló ellenfél ellen, vagy a rekordgyőzelem SVSE-Szeged 128-67 (67-29) a volt soproni Knábel és a leendő soproni Mészáros Koni ellen.

Az eredmények: I. szakasz 5. SVSE 18 10-8 1339-1227 28 p.; II. szakasz 5. SVSE 28 13-15 2011-2004 41 p. A csapat közel állt a négybe jutáshoz, a középkörben a bejutó MTK-val azonosan 3 győzelem, 7 vereség. A play-off-ban a hagyományokhoz híven ismét a Szarvas az ellenfél és 2-0 az eredmény. Az 5. helyért a következő ellenfél a BSE, és 1-2 úgy, hogy itthon a 2 vereség, idegenben pedig hosszabbítás után győzelem, tehát ismét 6. hely.

A Magyar Kupában a legjobb 16 között KSC-SVSE 63-88, majd a legjobb 8 között a Szarvassal szemben kivívott 63-73 ill. 72-58. Ezután ismét mérföldkő a csapat életében. 1991. Február 15-16-án megrendezzük a (pályázat útján elnyert jog alapján) a Magyar Kupa döntőjét.

Ugyanakkor a szakosztály felveszi az SVSE-Raabersped nevet. A teltház előtt rendezett elődöntőben 91-83 (43-42) arányban vertük a PVSK-t. A BEAC elleni döntőn a csodálatos közönség kis híján győzelembe hajszolta a csapatot, de Balogh Bubu klasszisa a sajtó ellenszenve mellett elég volt a vereséghez. BEAC-SVSE 78-74.

A tulajdonképpen sikeres szereplés mellett a csapaton belüli összhang megbomlása érezhetővé vált, ezért néhány játékos mellett a négy éve edzősködő Novák Gábor szerződésének meghosszabbítására nem került sor.

1991/1992

A Novák Gábor helyébe lépő Magyar András siralmas helyzetben lévő csapatot örököl. Kovács Andi szülni készül, Sinka a Postába igazol, Kárpáti nem kíván a csapatunkban játszani, ezért 4 felnőtt és 4 ifjúsági játékossal kezdjük az idényt.

Az évközi igazolások Krischukaite, Orbán Móni, majd a 7. Fordulóban Thomas leigazolása helyreállítja a csapat létszámát, de a csapat csak az idény végére alakul ki. A 22 éves fekete bőrű Di Thomas igazolása történelem – az első amerikai kosaras Sopronban, de a női mezőnyben az országban is csak a Tungsramos Bolton R. előzi meg.

Az eredmények: I. szakasz 9. SVSE 18 5-13 1390-1596 23 p.; A II. szakaszban a 9-20. Helyekért játszhat a csapat a megváltozott kiírás értelmében. SVSE-Alba Regia Ep 2-0. A második körben a 9-12. helyért SVSE-OSC 3-1. Különösen emlékezetes a második, budapesti mérkőzés, ahol az OSC 91-91, majd 104-104, tehát kétszeri hosszabbítás után 120-113-ra győzött. A harmadik körben SVSE-KSC 2-1, tehát 9. hely. A Magyar Kupában a DKSK ellenében 87-78-as győzelem után 80-98-as vereség és kiesés a nyolcad-döntőben.

1992/1993

Ismét jelentős változások történnek a csapatnál. Zsolnai, Krischukaite, Galambos, Kalmár távozik, Balogh Bubu, Csávás és Pásztói érkezik. A Racing Paris volt játékosát a sok kérő közül csapatunknak sikerül leigazolni – s ez az év igazolásának bizonyul.

A BEAC csapatával ezután két évig peres viszonyban állt játékos, de az SVSE is, ugyanis a BEAC minden formában igyekezett megalapozatlan átigazolási követelését elismertetni. A bíróság a legfelső fórumon is egyesületünknek adott igazat. A csapat már a kezdetektől rendkívül jó sajtóval rendelkezik, a bajnoki cím esélyesének tekintik

Az eredmények igazolják a várakozást, ugyanis az alapszakasz során a csapat csak a DKSK-tól 99-95-re, a PVSK-tól 93-89-re, s a Kecskeméttől kap ki, riválisainál egyébként is jobb alapkör után. I. SVSE 22 19 3 1970-1638 41 p.

Az utóbbi két évben megszűnt a legjobbak ú.n. középköre, ami kevesebb szoros egymás elleni mérkőzés nélkül könnyebbé teszi a play-off-ot. SVSE-BEAC 2-0; SVSE-BSE 3-1; SVSE-MTK 3-0, hatalmas fölénnyel nyeri sorozatos teltházas mérkőzéseken a hazai csapat a bajnokságot.

A döntőre a szakosztály az SVSE-GySEV nevet veszi fel. 1993. március 27-én a diadalittas tömeg előtt megszületik Sopron város első csapatbajnoki aranyérme.

Akik kiharcolták: Balogh Judit, Csávás Andrea, Pásztói Krisztina. Thomas Darene, Galavics Edina, Horváth Mónika, Kovács Andrea, Orbán Mónika, Ördög Eszter, Stecina Katinka, Winter Ilona. S a stáb névsora: Magyar András, Bácskai Kornél, Szabadvári János, Meszlényi Róbert, Dr. Németh László.

A bajnokok újonnan alapított Sopronért címet és kosárlabda aranymedált vehettek át a város vezetőitől. A győzelem éjszakájának Fő-téri ünnepéről, a sokezres tömeg a csapat, a városi és vállalati vezetők közös ünneplésénél a sajtótermékek többkilónyi híradásai tudósítanak napokig. Magyar Kupa Posta-SVSE 72-128. A 16 között a Tungsramtól 2-0-ás vereség.

1993/1994

Az ünneplés múltával megoldandó feladatok tömege szakadt a szakosztályra. Balogh Bubu anyai örömök elé nézett, Kovács Andi a DKSK-hoz, Galavics Edina a Sabáriához távozott, Steczina Katinka megkezdte tanulmányait az USA-ban. Thomas-szal nem tudtunk megegyezni, de Magyar Andrással sem kötöttünk új szerződést. A csapat szakmai irányítását Vertetics István vette át, s új igazolásként Mészáros Kornélia Szegedről, Balogh Gyöngyi a Sabariatól, Halász Judit Pécsről került a csapathoz.

A két külföldit Arsenic Vesna és Bukovac Diana személyében véltük megtalálni. A 190 cm magas, de mozgékony szerbiai játékosokat a tesztelésnél, majd az előkészületi tornákon kiválónak találtuk, de későbbi teljesítményük sajnos nem ezt igazolta.

A csapat sorozatterhelés alatt állt, ugyanis a BEK-en kívül a Super Kupában és mellette a Magyar Bajnokságban is indult. A terveket egyik fronton sem sikerült megvalósítani. A BEK küzdelmeiben a Splittől 77-62, majd 69-65 arányban vereséget szenvedtünk.

A második éve zajló női Super Kupában (LBS) ugyancsak a háború sújtotta Split, továbbá a NSS Kosice, a Maribor voltak a nehezebb és két osztrák csapat a könnyebb ellenfelek. Végeredmény: 4. SVSE 10 5 5 722-675 15 p., ami azt jelentette, hogy a csapat nem került a pénzdíjas döntőbe. Sajnos, a hazai bajnokságra a csapat ez évi formáját hozta.

A kiemelt csoportban az LBS-nél nem erősebb ellenfelek megvertek bennünket. SVSE-MTK 63-79 SVSE-Tungsram 67-69, DKSK-SVSE 65-52, BEAC-SVSE 77-76. Talán igazi örömteli nagy eredmény a Pécs elleni idegenbeli 57-58! Érdekesség, hogy a teltházasnak várt Sopron-Pécs találkozó 1994. január 20-án elmaradt a Sportcentrum világításának megszűnése miatt!

Az állandóan várt feltámadás elmaradt, a csapat csak az 5-8. helyekért játszhatott, amit a BEAC elleni 2-1, majd a Szarvas elleni 2-0-ás győzelmekkel teljesített. Az 5. hely csalódás! A Magyar Kupában a Szekszárd ellen 90-60, ill. idegenben 87-63 arányban győztünk, de a következő ellenfél a Pécs a soproni 25 pontos veresége ellenére némi bírói segédlettel továbbjutott. Bukovac Dianával elégedetlen teljesítménye miatt a klub idény közben szerződést bontott.

1994/1995

Az új idényt hatalmas elszántsággal, továbbra is Vertetics István irányításával, dobogós célkitűzéssel kezdte a csapat. A távozott két idegenlégiós center helyett a 194 cm magas fehér amerikai Burge érkezett, míg irányító poszton a Diósgyőrből jól ismert Szenes Angélával erősödött a csapat.

A rangos felkészülési tornákon, különösen az Aranyszarvas Kupán mutatott játék bajnokesélyes csapatot sejtetett. A bajnoki rendszer változása csapatunkat kellemetlenül érintette. AZ SLB-ben kivívott jog alapján a Tungsrammal, Péccsel együtt nem indultunk – mert értelmetlen költségpazarlásnak ítéltük.

A helyettünk indulók viszont kiemelésre kerültek, és biztos legjobb nyolcba kerülők lettek. Ez sajnos éppen csapatunkat érintette. Szereplésünk nagyon vegyes képet mutatott. A bajnokverést (SVSE-Tungsram 71-59) a Postától elszenvedett vereség (61-66), majd a Sabaria elleni fiaskó (itthon 71-72) követte.

Sajnos a menetrendszerű győzelmeket további váratlan vereségek követték (Kecskeméten 75-80, majd itthon SVSE-MTK 58-63). Az alapbajnokság után 5. SVSE 22 14 8 1665-1488 37 p. Ez az eredmény azt jelentette, hogy a csapat összesítésben a 9. helyről csak mindig kedvezőtlenebb idegenbeli mérkőzésekkel mindenkit legyőzve kerülhet a legjobb 4, majd a bajnoki cím közelébe.

A bravúr kis híján sikerült! A 9-12 helyen a Kecskemét ellen 3-0, a 8. számú starthelyért a BEAC ellen 2-0. A következő páros mérkőzés már a Balogh Bubuval felálló play-off 1-8 keretében folyt. Ezen az öt mérkőzésen a csapat végre azt nyújtotta a biztos bajnokesélyes Dream Team-nek kikiáltott fővárosi csapat ellen, amit egész évben elvárt volna a közvélemény. A hazai két-két mérkőzést mindkét csapat hozta, a döntésre a legjobb összeállításban felálló BSE otthonában került sor.

A szinte végig vezető vendégcsapat Balogh klasszisát még ellensúlyozta de a szerencsével hadilábon állt. Bár kétszer is eldönthettük volna a mérkőzést, a kihagyott helyzetek a BSE-t juttatták 76-75-ös(!) győzelemhez, s a bajnoki döntőbe. A Ronchetti kupában a csapat kiemelkedően szerepelt.

A lengyel Bialystok ellen két győzelemmel, a román Cluj ellen ugyancsak kétszer győzve történetének legnagyobb sikerét érte el, bejutott a legjobb 16 csapat közé. A négyes csoportban a Zagreb, a Mirande, valamint a Tenerrife került ellenfélként. Nemzetközi meglepetést keltett a Zagreb elleni soproni mérkőzés.

A gyakorlatilag a horvát válogatottal felálló csapat csak nagyobb rutinja kétszeri hosszabbítás után tudott nyerni. A másik továbbjutó a Teneriffe elleni soproni 83-71 arányú győzelem szép fegyvertény volt, nemzetközi mércével mérve is.

A Magyar Kupában az erőltetett menet miatt szinte megváltás volt a Pécs elleni kiesés. A bajnokság helyosztóin először soproni, helyi rangadókra került sor. Posta-SVSE 95-73, 71-90, 57-94 1-2, majd az 5. helyért az MTK ellen két biztos győzelem. 5. hely ismét csalódás a jó Ronchetti szereplés ellenére.

1995/1996

Az elvártnál gyengébb bajnoki szereplés következményekkel járt, s edzői és szakmai struktúraváltásra is sor került. Szakmai irányítóként, menedzserként, vezetőedzőként Magyar András, edzőként Sterbenz Tamás működött a csapatnál. Jelentősen változott a játékosállomány Burge, Halász, Szenes, Winter, Orbán, Pásztói távozott, az amerikai Wicks, Campbell, az MTK-s Körmendi, a szegedi Radnóty, s az idegenlégiós, volt pécsi Hollós Anna érkezett.

A látványos, gyors kosárlabdát játszó csapat az elvárásoknak megfelelően szerepelt, s a 11. forduló után már az egyetlen veretlen. Végül a rájátszást csak a 2. helyről kezdtük, és az MTK ellen az esélyeshez méltóan 3-0-val abszolválta a továbbjutást.

Sajnos a DKSK elleni második körben valami megtört a csapatban, és belső viszályokkal terhelten a páros mérkőzést 3-1 arányban elvesztette. Az ugyancsak csalódott BSE ellen már egy Campbell nélküli játékerőben gyengült csapat lépett pályára és nem is sikerült talpraállni. SVSE-BSE 1-3, a 4. hely csalódás.

A Magyar Kupában a Posta ellen kiestünk. A Ronchetti-Kupában a török Fenerbahce elleni kettős győzelmet nehéz ellenfél a Vrsac követte és az eredmény két vereség.

1996/1997

Az előző bajnokságban elért negyedik hely ismét kudarcnak számított. Magyar András távozott a csapattól, helyére Sterbenz Tamás került vezetőedzőként. Az első forduló a bajnokcsapat Pécs otthonában zajlott, de Fortuna segítsége elmaradt, így 80-78-ra győzött a Pécs. Ezután a GySEV a bajnokságban több, már megnyert mérkőzését elvesztette, de a Ronchetti-Kupában csoportelső lett és továbbjutott.

Majd a 15. fordulóban a Pécs látogatott Sopronba, ahol egy fantasztikus, teltházas mérkőzésen 1 ponttal, 76-75-re legyőztük a bajnokcsapatot.(A mérkőzésen 18 tripla volt, Mészáros pl. 19/15-öt dobott.) Közben a GySEV a MK-ban bejutott a négyes döntőbe, melyet Sopronban rendeztek, ám csak harmadikak lettünk.

A Ronchetti-kupában is hatalmas sikert ért el a csapat, hiszen bejutott a legjobb nyolc közé, ám itt a Parma megállította a GySEV-expresszt. A Magyar Bajnokság alapszakaszában az SVSE csapata ötödik lett. A negyeddöntőben a Pécsnek csak óvás után sikerült 2-0-val továbbjutni. Így maradt a rájátszás az 5-8. helyért, de végül csak hatodik lett a csapat, mert 2-0-ás vereséget szenvedtünk a Postától.

1997/1998

A szezon kezdete előtt nyilvánvalóvá vált: óriási változások történtek a GYSEV háza táján. Új név, új edző és új játékosok egész sora került az együtteshez.

Armaghani Saeed személyében ambíciózus vezetőedző, Balogh Judit személyében világklasszis bedobó, Dalia Kurtinaitiene Európa-bajnok, Szvetlana Orehova Ronchetti-Kupa győztes, míg Béres Tímea újdonsült magyar bajnokként érkezett Sopronba.

Fábián Ildikó Kecskemétről, Csontos Eszter a S. Postásból, Horváth Andrea Nagykanizsáról érkezett a GYSEV SOPRON-ból GYSEV-RINGA névre átkeresztelt együtteshez. Palkovits Tamás, mint Armaghani segítője és az utánpótlás csapat vezetője, látott munkához. Csupán Hollós Anna, Mészáros Kornélia, Radnóty Krisztina és Török Zita maradt az előző év együtteséből.

A bajnoki rajt szenzációsra sikeredett. Az 50-60 pontos győzelmek között is kiemelkedett a DKSK-BORSODCHEM sztárokkal teletűzdelt csapatának megleckéztetése. 99-49!

Az eredmény hihetetlennek tűnt, ám pár héttel később a PVSK csapatának 73-48 arányú legyőzése már egyértelművé tette: az alapszakaszt utcahosszal nyeri majd az együttes.

Ám a szezon legszebb mérkőzése mégsem ez volt, hanem a csapat pécsi vendégjátéka!

5000 néző előtt hosszabbítás után, a sajtó által nemes egyszerűséggel az “évtized mérkőzésének” titulált találkozón 102-99 arányú vendégsiker született.

A káprázatos hazai menetelést még szebb, talán senki által nem is remélt nemzetközi diadal kísérte. Európa 7 országának 7 alakulata volt kénytelen fejet hajtani a GYSEV előtt, egészen a döntőig, sőt még azon túl is!!!

Az Aix-an Provance elleni finálé után ugyanis 15 év után nyert magyar csapatként európai Ronchetti Kupát a GYSEV-RINGA. A finálé különösen kedves marad számunkra, hiszen mind Sopronban, mind pedig Franciaországban győzni tudtak lányaink.

Balogh Bubu fantasztikus egyéni teljesítménye már csak hab volt a tortán, hiszen 72(!) dobott pontjával felülmúlhatatlant alkotott, mint ahogy az a 120 soproni “kalandor” is aki pénzt, fáradtságot nem kímélve keresztül utazta Európát és olyan hangulatot teremtett, amit csak egy nappal később a soproni Fő-tér 5000 főnyi közönsége – köztük a Franciaországból hazatért 120-akkal – múlhatott felül.

A szezont ” beárnyékolta” két ezüstérem is, melyek a mai napig fájdalmas emlékek a szakosztály életében.

A Magyar-Kupában, immár másodszor, emlékezetes rendezés mellett, hazai pályán, a Pécs visszavágott a decemberi hosszabbításos vereségért és hasonlóan izgalmas körülmények között, a túlóra során a maga javára fordította és ezzel másodszor is elvitte a kupát Sopronból.

A bajnoki döntő, hasonlóan a play-off egészéhez, inkább a botrányairól marad emlékezetes.

Talán még sehol a világon nem fordult elő az az eset, hogy egy csapatnak az ifjúsági együttesével kell kiállnia létfontosságú mérkőzésen, programtorlódás miatt! (Az MKOSZ a Ronchetti-Kupa döntőjének hivatalos időpontja előtt 47 órával a Ferencváros elleni elődöntő lejátszására kötelezte a GYSEV-et.)

Az is a program hibája volt, hogy a Ronchetti-Kupa győzelem után alig 3 nappal bajnoki döntőt kellett kezdeni 48 óránkénti játékkal, egy pihent és minden tekintetben felkészültebb Pécs ellenében.

A végeredmény: bajnoki ezüst, amely után Balogh Bubu hangos fogadalmat tett: JÖVŐRE VISSZAVÁGUNK…

1998/1999

…. ÉS VISSZAVÁGTUNK!!!
Nem voltak botrányok, nem volt manipuláció, bajnoki arany lett a vége. Az út azonban, amely odáig vezetett, talán minden korábbinál rögösebb volt.
A nyár a csapat megerősítésével telt….volna!

Történt ugyanis, hogy Török Zoltán és Saeed Armaghani keresztbe kasul beutazva Jugoszláviát, egy bizonyos Stevan Karadzic (ugye ismerős) javaslatára szerződtetett egy csiszolatlan gyémántot, Daliborka Vilipic személyében.

A 195 cm magas bosnyák óriást ekkor még nagyon kevesen ismerték Európában, bár a magyar válogatott megtanulhatta nevét az izraeli EB selejtezőn. Nos a nagy örömbe csupán egy kis üröm vegyült. Vilipicnek ugyanis érvényes szerződése volt korábbi egyesületével, a PORT MK BANJA LUKA csapatával.

Az utolsó pillanatban így az Ő szerződése meghiúsult (igaz csak átmenetileg) ugyanakkor Dalia Kurtinaitiene még szabad volt és ki tudja miért, várt. Török Zoltán nem, így Dalia Szvetával megkezdhette történetünk újabb sikerfejezetét.

Érkezett még Bagoly Vera (BSE), Anitics Lívia (DKSK) Hollósy Hajnalka és Dénes Krisztina (FTC). Ugyanakkor távozott Török Zita, Mészáros Kornélia és Fábián Ildikó, aki anyai örömök elé nézett.

A gondok kezdődtek rögtön a felkészülés elején. Dalia térde nem bírta a terhelést. A nyár elejei műtétet meg kellett ismételni. Nyolc hét kiesés. Bagoly Vera autóbalesetet szenvedett, felépült, majd október elején egy ártatlan mérkőzésszituációban súlyos térdszalag-szakadást szenvedett.

Pár nappal később Orekhova is megsérült. Rövid keresés után megtaláltuk Bagoly helyettesét egy igazi labdazsonglőr személyében. Vesna Bajkusa érkezett és rövidesen kiderült, hogy szerződtetése nyerő húzásnak bizonyult. Baloghhal olyan hátvédpárost alkottak amely a magyar bajnokságban megállíthatatlannak bizonyult.
Nem úgy a Ronchetti Kupában.

A legjobb 8 között ugyanis súlyos vereséget szenvedtük Sanchezéktól a spanyolországi Kanári-szigeteken, Las Palmasban. Hiába volt a visszavágó mindent elsöprő lendülete, a 23 pontos hátrány ledolgozása csak 18 pont erejéig sikerült. Kiestünk.

Hasonló kudarc ért bennünket a Magyar-Kupa küzdelmei alatt. Ekkora azonban egy második sérüléshullám ért utol bennünket, amely Béres részleges térdszalag-szakadásával kezdődött. Ideiglenes pótlására egy amerikai centert szerződtettünk Cass Bauer személyében, akinek nem sikerült igazán beépülnie a csapatba.

A miskolci döntő során ugyan még túljutottunk a S. Postás meglehetősen indiszponált csapatán, ám a döntő idegi terhelését ebben az összeállításban a Pécs bírta jobban.

Az alapszakaszt ugyanakkor egy vereséggel, meglehetősen nagy előnnyel, meggyőző fölénnyel nyertünk.

Kezdődhetett a bajnoki rájátszás, ahol a Zala Volán csapata az első körben nem tudott ellenállást kifejteni.

A DKSK annál többet. Áron Balázsné lányai összeszorított fogakkal küzdve öt nehéz és nagyon értékes mérkőzésre kényszerítették Bubuékat. Ez az öt mérkőzés összekovácsolta az addig ezer sebből vérző együttest.

A másik oldalon egy sztárokkal teletűzdelt, pihent PVSK várt ránk. Bajkusa azonban jobbnak bizonyult Grubinnál, Béres semlegesítette Cinthiát. Dália megharcolt honfitársával, Anitics “büntetett” volt csapata ellen, Bubu pedig feltette a koronát egész éves fantasztikus sorozatára.

Két hazai biztos siker között ugyan még feléledt a Rátgéber egyetem ( 25 pontos győzelem Pécsett), ám a negyedik mérkőzésen a GYSEV-RINGA ötezer lelkes pécsi és egy maréknyi soproni fiatal előtt bebizonyította: 1999-ben a SOPRON A JOBB!!!
Ami ezt követte, az már történelem. Kopaszra nyírt vezetők, éjszakai aranyjárat Sopronba, reggelig tartó utcabál!

Történelme második csapatbajnoki aranyát ünnepelte SOPRON!!!

1999/2000

Új év, új kihívások. Előző évi jó bajnoki szereplésünknek köszönhetően immár az Euroligában vártak ránk nagy feladatok a nemzetközi színtéren. Újoncként egy tisztességes debütálást vártunk a csapattól, és persze hazai vizeken címvédőként nem lehetett más célunk, mint a bajnoki serleg megőrzése. Sajnos felemásra sikeredett a szezon. Pedig nagy reményekkel vágtunk neki az évadnak.

A nyáron alapos vérfrissítésen esett át a játékosállomány. Olyan rutinos játékosok távoztak mint Orekhova, Bajkusa, Anitics vagy Kurtinaitene, ráadásul szülési szabadságra ment csapatunk egyik szimbóluma, Balogh Bubu is. A helyükre fiatal titánokat igazoltunk. Többek közt Daliborka Vilipicet, akit az előző nyár folyamán minden erőfeszítésünk ellenére sem sikerült megszerezni.

Nem adtuk azonban fel, és vezetőink kitartó munkája révén ha egy évvel később is, de immáron együttesünk tagjaként köszönthettük Dadot. Déli szomszédunktól érkezett a halálpontos bedobó hírében álló Lara Mandic is. Harmadik légiósunkat a csupaszív ausztrál irányító, Alicia Poto személyében leltük meg. A rivális PVSK gárdájától csábítottuk városunkba Donkó Orsolyát, aki a korábbi évek során többször tört borsot az orrunk alá.

Egyszer fent, egyszer lent. Valahogy így lehetne jól jellemezni az évet. Fényes sikerek Európában, érthetetlen megbotlások itthon. Nehéz mérkőzésekkel indult a szezon. A hazai pontvadászatban már a második fordulóban sor került a Pécs elleni rangadóra, melyet remek kezdés ellenére 7 ponttal elvesztettünk.

Ugyanakkor az Euroligában bravúrt bravúrra halmozva léptünk be az európai köztudatba. Két félelmetes erejű klub, a Como és később saját közönsége előtt a Wuppertal is térdre kényszerült velünk szemben. A PVSK elleni vereséget – az Euroligában elért eredmények mellett – valamelyest felejtették a BSE és a Fradi elleni sikerek.

Már-már egyenesben kezdtük érezni magunkat, mikor Diósgyőrben újra kellemetlen meglepetést tartogattak a piros-fehérek. Húsz pontos sima vereséggel elindítottak minket a lejtőn. Nem sikerült javítani Pécsen, sőt hosszabbításban alul maradtunk a városi rangadón is. A mélypontot a Fradi elleni súlyos vereség jelentett, mely után belső vizsgálat indult a klubon belül a vártnál gyengébb szereplés okainak feltárására.

Ennek következményeként Béres Tímeával azonnali hatállyal szerződést bontottunk. Ebben a feszült állapotban kellett pályára lépnünk a PVSK ellen Magyar-Kupa negyeddöntő visszavágóján. Óriási szívvel harcolva, közönségünk támogatása közepette majdnem továbbjutottunk, de a 19 pontos hátrány végül kicsit soknak bizonyult.

Az Euroligában ezzel szemben egymás után leckéztettünk meg olyan gárdákat, mint a Bourges vagy a Wuppertal. Utóbbi pont Nekünk köszönhette, hogy évek óta először nem jutott be a legjobb 8 közé. Mi viszont IGEN!

A Play-offban az orosz óriással, Stepanovával felálló cseh Brnoval kerültünk össze. Az esélytelenek nyugalmával léphettünk pályára. Érvényesült a papírforma, de a csehek soproni látogatását az oroszlán bajsza bánta. Csodálatos győzelemmel döntő párbajra kényszeritettük neves ellenfelünket.

Maradt a Bajnokság, ahol szintén megkezdődtek a rájátszás küzdelmei. Első körben kedves ismerőst üdvözölhettünk a BSE együttesében. Csapatunk egykori játékosa Darene Thomas megmutatta, hogy tudása cseppet sem kopott az évek folyamán. Sőt. Vezérletével a BSE verhetetlennek bizonyult hazai csarnokában.

Szerencsére Sopronban már kevésbé voltak megállíthatatlanok, így az elődöntőben következhetett a Posta. Ez már sima három lett, csakúgy, mint a bajnoki döntő. Béres távozása után már nem bírta el a csapat, hogy Dado autóbalesete révén tovább gyengültünk a palánkok alatt. Ebben a szerkezetben nem lehetett esélyünk. Győzött és bajnok lett a Pécs.

2000/2001

A bravúros Euroliga szereplés ellenére egy csalódást okozó év után álltunk. Alapvetően hiányoztak igaz vezéregyéniségek a csapatból. A nyári átigazolási szezon során ezen igyekezett változtatni a klub vezetése.

Hosszú tárgyalások során sikerült több válogatott szintű kosarassal megerősíteni a keretet. Az érkezettek közül elsőként mindenképpen Balogh Judit nevét illik említeni. Bubu egy évnyi szülési szabadság után döntött a folytatás mellett. Szlovákiából érkezett Sopronba a többszörös Euroliga győztes Rózsahegy csapatából két ifjú, de már rengeteg tapasztalattal rendelkező játékos.

A szlovák válogatott alapembereinek számító Zuzana Zirkova és Alena Kovacova meglepő leigazolása a nyár egyik szenzációjának számított. Ha már a válogatottaknál járunk. Seres Éva a pár héttel később megszűnő Ferencváros mezét váltotta fel zöld-sárgára.

Fél év erejéig nálunk szerepelt Nagy Viktória is, aki januárban visszatért a tengeren túlra, hogy folytassa egyetemi tanulmányait.

Felkészülésünket nagyban hátráltatta, hogy szlovák titánjaink szeptemberben még javában az Olimpián pattogtattak, és csak a bajnokság indulása után, október elején számíthattunk rájuk. Soproni bemutatkozásukat a Debrecen bánta.

A feldobott állapotban levő csapatunk 132 pontot szórt azon a találkozón. Meglepően eredményesen játszottunk ebben az időszakban. Nagy különbségű győzelmet arattunk a félelmetes Diósgyőri barlangban, majd a szezonnyitón is közel 30 pontos győzelem a BSE felett. A győzelem reményében utaztunk le a pécsi rangadóra.

Sajnos elég volt egy katasztrófális második negyed ahhoz, hogy az alapszakasz első helyének megszerzése távolabbra kerüljön tőlünk. Ez a vereség azonban csak kisiklásnak bizonyult, legalábbis novemberi eredményeink tükrében, mely elsősorban az Euroligáról szólt. November 15-e bizonyára még sokáig fog élni legkedvesebb emlékeinkben.

A Ramla és a Vilnius kiütése után utaztunk Comoba, ahol 4 éve nem tudott nyerni senki. MI VÉGHEZVITTÜK A LEHETETLENT! Drámai meccsen, hosszabbítás után 3 ponttal a mi győzelmünket hirdette az eredményjelző. Európára szóló diadalt arattunk, mellyel megnyílt ezzel az út az óhajtott csoportelsőség felé. A december azonban nem úgy sikerült a nemzetközi porondon ahogy azt elterveztük és vártuk. Nyolc nap leforgása alatt két vereség, egy Vilniusban, egy pedig a Como előtt hazai közönségünk előtt. Következmény? Második hely a csoportban, illetve Saeed Armaghani vezetőedzőnk lemondása. Utóbbi helyét az ifik edzője, Sterbenz László foglalta el.

A 2001-es év papírforma győzelmekkel indult mind a magyar bajnokságban mind az Euroligában. Nagyon készültünk február közepére, szerettük volna ledolgozni a Péccsel szembeni 15 pontos hátrányunkat. Nehéz feladatnak tűnt, de elmondhatjuk, nem sokon múlt. Az alapszakaszt a második helyen zártuk egyetlen egy vereséggel.

Márciusban már nehezebb akadályokkal kellett szembenéznünk. Az Euroligában az előző évhez hasonlóan ismét mi álltuk útját a német Wuppertalnak. Ezzel már a nyolc között jártunk, ahol egy addig még veretlen francia sztárgárda, az US Valenciennes ellen kellett volna kivívnunk a továbbjutás.

A fogalmazásból ki is találhatják, hogy bizony ez nem sikerült. Mindent megpróbáltunk, de a belga Ann Wauterssel felálló gallok nem adtak esélyt csapatunknak. Sajnos ezt megelőzően a Magyar-Kupában sem kaptunk esélyt a végső győzelemre, mely csupán egy “kézmozdulatra” volt tőlünk, de “leintettek” minket…

Nem maradt más hátra, mint a bajnoki rájátszás, melyre kettőzőtt erőbedobással készültünk. A döntőig nem történt meglepetés, hiba nélkül meneteltünk az aranykapuig. Minden idők egyik legszínvonalasabb, legizgalmasabb bajnoki döntőjét hozta május. Végül a hazai pálya döntött a két remekül felkészített csapat között a PVSK javára.

2001/2002

Egy viszontagságos, kedves és kevésbé kedves emlékekkel teli évad után bizakodva vágtunk neki az előttünk álló szezonnak. Hogy miért is?

A sokra hivatott, de az utolsó akadály előtt valamiért megtorpanó csapatunk játékosállományának magját sikerült egybe tartani, sőt a hiányposztnak számító irányítói szerepkörre is úgy tűnt, megtaláltuk a megoldást.

Csapatunkhoz kötelezte el magát a remek védőjátékos hírében álló ausztrál Tully Bevilaqua, aki WNBA-s múlttal a háta mögött érkezett Sopronba. Ugyancsak az irányító posztra igazoltuk a tehetséges Török Szilviát, aki Diósgyőrből tette át székhelyét városunkba.

A legnagyobb hal hálónkban azonban az elismert sikeredző, Farkas Sándor volt. „Sanyi”, férfi csapatok mellett eltöltött sok sikeres év után váltott jegyet a női vonalra. Bíztunk benne, hogy tapasztalatát, szakmai tudását nálunk is hasonlóan szép eredmények mellett tudja majd kamatoztatni.

A korábbi évekhez hasonlóan a felkészülés ezúttal is foghíjasra sikeredett, hiszen több játékos is válogatottbeli kötelezettségeinek tett eleget. Ez azonban cseppet sem látszott a kezdeti eredményeken. Sőt!

Minden színtéren villámrajtot vettünk, ellenfeleink sorra meghajoltak gárdánk előtt, mely magabiztosan menetelt, emlékezetesen nagy győzelmeket aratva.

A hazai pontvadászatban kiütéses győzelmekkel kezdtünk – az első tétmérkőzésen, Budapesten a BEAC ellen 136-39 arányban diadalmaskodtunk – igaz ellenfeleink nem tartoztak az acélosabbak közé.

A nemzetközi porondon a Valencia elleni sikeres hazai debütálás lendületével mentünk Brnoba, ahol egy máig emlékezetes összecsapáson fantasztikus véghajrával megfordítottuk a mérkőzést, és 73-71 arányú győzelmet arattunk a helyszínen tomboló 150-200 fős soproni tábor nagy-nagy örömére.

Vereség nélkül ért minket a szokásos novemberi szünet, mely szerencsére nem törte meg a lendületünket. Pedig nehéz december elé néztünk. Hazai vizeken a Diósgyőr legyőzése végül nem okozott gondot. Azt viszont legszebb álmainkban sem gondoltuk volna, hogy a WNBA-s s világsztárokkal érkező Parma is közel 40 pontos zakóval távozik Sopronból!

Ekkor még joggal gondolhattunk arra is, hogy veretlenül Karácsonyozunk, de a lengyel Gdynia keresztül húzta számításainkat. A végjátékban elvesztett találkozó mély nyomokat hagyott a gárdában, mely bizony áthúzódott a következő naptári évre is.

Az erősebb állományt felvonultató Valenciennes elleni vereség után elbuktunk a spanyol Valencia otthonában, mely mint később kiderült, pályaelőnyünk elvesztésével járt az Euroliga rájátszásában. Talán még többet is vesztettünk ezzel…

Ugyan szorosabb összecsapásokon, de a magyar bajnokságban továbbra is hoztuk magunkat, a PVSK január közepi legyőzésével elmondhattuk, veretlenül zártuk az első kört.

Az Euroliga play-off-ot a Magyar-kupa döntő vezette fel, mely a kupaspecialista MiZo-PVSK végső sikerével zárult. Hazai közönsége előtt még csak megszorítani sem tudtuk riválisunkat.

Az Euroligában szerettük volna elfeledtetni ezt a kisebb kudarcot, de a szlovák Rózsahegy – élve a jobb pozíciójából adódó hazai pálya előnyével – megérdemelten jutott a FINAL4-ba. Ismét közel álltunk álmainkhoz, de az aranykapun nem tudtunk átlépni.

Nem volt más választásunk, előre kellett nézni. Minden erőnkkel a bajnoki cím megszerzésére összpontosítottunk. Veszteség is ért minket, hiszen Daliborka Vilipic távozott csapatunktól. A csapat vezetősége hamar betöltötte a helyén keletkezett űrt, Razija Mujanovic személyével.

A világhírű óriás emlékezetes alakításaival felejthetetlen élményekkel gazdagította szurkolóinkat (és klubunk munkatársait is).

Együttesünk nagy elszántsággal és hittel kosarazott a döntő mindhárom mérkőzésén, és magabiztosan hódította el a bajnoki serleget! Mind Sopronban, mind Pécsen győzni tudtunk, így június első vasárnapján együtt ünnepelhette szurkoló, játékos, vezető klubunk harmadik bajnoki címét a soproni Fő-téren!

2002/2003

Minden eddiginél nagyobb költségvetéssel és tervekkel nézhettünk a 2002/2003-as szezon elé, mely klubunk történetének egyik legnehezebb, legfájdalmasabb hónapjait hozta…

Vezetőedzőnk, Farkas Sándor nem kisebb neveket kapott a kezei alá, mint Eva Nemcova (az egyetlen európai játékos, aki valaha helyet kapott a WNBA All-Star 5-ösében), a rendkívüli adottságokkal megáldott orosz tehetség, Oxana Zakalyuzhnaya, és a brazilok csillaga Alessandra.

És akkor még nem is szóltunk arról, hogy továbbra is nálunk folytatta Balogh Judit, Tully Bevilaqua, Seres Éva. Értékes játékosok is távoztak ugyan tőlünk, de a helyüket bomba nevek foglalták el. Mint később kiderült, a sok sztár önmagában nem garancia a sikerre…

A csapat ezúttal sem tudott együtt alapozni, de ez már nem okozott különösebb meglepetést. Annál inkább problémát jelentett Éva Nemcova térde, mely az idő előrehaladtával egyre rosszabb állapotba került.

Olyannyira, hogy novemberben az orvosok közölték a keserű hírt: bedobónknak be kell fejeznie pályafutását. Kiesett ezzel egy láncszem a csúcsokra törő gárdából, de vezetőségünk munkájának eredményeképpen nem gyengültünk meg, hiszen nem kisebb nevet igazoltunk, mint Gordana Bogojevic-et, aki Euroliga-győzelmi tervekkel jött városunkba.

A játékosállomány mellett a szponzori körben is változások álltak be. A RINGA nem tudta hasonló volumennel támogatni együttesünket, de nem szakadt el az együttestől. A GYSEV mellett így új név tűnt fel a csapat nevében, az ORSI.

Az előző évaddal ellentétben már a rajt is kudarccal végződött. A szolnoki kínkeserves, hosszabbításban elért győzelmünk után könnyed győzelmeket hozott a hazai pontvadászat, az Euroligában azonban rögtön az első mérkőzésen kínos vereséget szenvedtünk, a papíron meggyengült Rózsahegy otthonában.

Megszenvedtünk a Városmajorban is, ahol a BSE rángatta meg a „bajszunkat”. Az örömjátékot hozó, a 15 éves Honti Kata emlékezetes pillanataival végződő Diósgyőr elleni 60 pontos győzelemmel úgy tűnt, minden rendben. A valóság azonban kiábrándítóbb volt. Farkas Sándor vezetőedzőnk váratlanul beadta felmondását, melyet a vezetőség kezdetben határozottan elutasított, de végül – több felmondás után – nem volt más választása, és elfogadott.

Még csak november közepét írtunk, de már gyűrűztek a problémák. És ekkor még nem sejtettük mi minden vár ránk.

Farkas Sándort a vezetőedzői poszton a tehetséges, ambiciózus, kissé tapasztalatlan, de az ifikkel sikert sikerre halmozó Dirk Bevilaqua vette át. Ekkor már minket erősített a tavalyról jól megismert Mujanovic is, aki a sérülését kúráló brazil centerünk, Alessandra pótlására érkezett. Sajnos nem egyedül, hanem férje társaságában, aki cselekedeteivel, viselkedésével rengeteg gondot és álmatlan éjszakákat okozott a klub körül dolgozók számára…

A novemberi szünet utáni első mérkőzésen kifejezetten jó játékkal leptük meg a lengyel Gdyniát, majd ezt követően Parmaból is győztesen tértünk haza. Pedig ott már nem játszott Mujanovic, aki férje botrányos tetteivel körítve cserben hagyta együttesünket. Távozásukkal a légkör valamivel nyugodtabb lett, a csapat szerkezetileg viszont foghíjas. Gödörbe kerültünk.

Az ünnepek előtt kikaptunk a Soproni Postástól és a MiZo-PVSK-tól, a szilvesztert pedig a Magyar-kupából való kieséssel „ünnepeltük”.

Januárban a Szeged szolgáltatta a bajnokság számunkra újabb kellemetlen meglepetését. Innen megindultunk felfelé néhány szép győzelmet aratva. Sőt, Gdyniában az utolsó másodpercig vezettünk, akkor azonban Dydek szétrombolta mindazt, amit addig felépítettünk.

A hátralevő mérkőzéseken – a klub történetének legjobb győzelmi-vereség arányát produkálva – biztosítottuk a harmadik helyet a csoportban, így ismét hátrányból kellett megkezdenünk a harcot a FINAL4-t. A cseh Gambrinus Brno azonban nagy falatnak bizonyult, és 2-1-es összesítéssel újfent lemaradtunk a négyes döntőről.

A kiesés megviselte a társaságot, így talán nem is volt annyira meglepő, hogy vereségekkel zártuk a bajnoki alapszakaszt is, melyet a 4. helyen fejeztünk be.

A rájátszást már új edzővel kezdtük meg, a rózsahegyi mágussal, Natalia Hejkovával, aki 3 éves szerződést kötött csapatunkkal! A kellemetlen ellenfélnek számító Szolnokon kettős győzelemmel jutottunk túl, de ugyanez a formába lendült pécsiek ellen már nem jött össze. Hiába léptük le a fekete-fehéreket hazai közönségünk előtt, ellenfelünk ugyanezt vitte véghez otthonában, így pályaelőnyét kihasználva magabiztosan és megérdemelten jutott tovább a döntőbe, melyet a későbbiek folyamán meg is nyert.

Számunkra maradt a 3. hely megszerzése. Ezt ha nehezen is, de teljesítettük.

Nagy csalódást hozott tehát ez a szezon, de a jelek szerint minden adott ahhoz, hogy a következő években újra nagy csapat épüljön Natalia Hejkova kezei alatt!

2003/2004

Egy csalódást hozó szezon után nagy reményekkel néztünk a 2004/2005-ös évad elé, mely egy 3 éves terv első lépcsőfokát jelentette. Konkrét, számokban megfogalmazott célok nem kerültek kitűzésre a fiatal csapat elé, legfontosabb szempontok egy új játékfelfogás elsajátítása, rutinszerzés, összeszokás és tapasztalatok szerzése volt. Edzőnőnk, Natalia Hejkova kezei alatt nagy részt fiatal, tehetséges, ám rutintalan játékosok – Honti Kata, Vajda Anna, Horváth Zsuzsanna, Szlimák Hajnalka, Török Szilvia – edződtek hétről hétre. Edzőnőnk a megszokottól eltérő edzésmunkát, játékstílust és egy neves erőnléti edzőt, dr. Laczó Jenőt hozott magával. Ennek az újszerű felfogásnak az elsajátítása időt igényelt, melynek átadásában, az edzéseken és a mérkőzéseken egyaránt, Natalia Hejkova nagy segítséget kapott néhány rutinos, sokat tapasztalt játékosától – Gordana Kovacevic, Iveta Bielikova, Sanja Vesel -, akikkel már dolgozott együtt, mielőtt Sopronba tette volna át székhelyét.

A már említett játékosok mellett csapatunkat erősítette a csapat szellemi vezére, kapitányunk, Seres Éva, illetve az orosz Oxana Zakalyuzhnaya, akitől további előrelépést várt a szakvezetés.

Kemény, hosszú alapozó időszak után kezdődött meg a szezon. Már ekkor látszódott csapatunkon, hogy az erőnléttel nem lesz gondunk, a kitartó munka látványos eredménnyel járt. A játékban – az előzetes várakozásoknak megfelelően – még nagyon hiányzott egy kialakult egység, összeérése több időt igényelt. Szerencsére a sorsolás kedvezett számunkra, így volt időnk gyakorolni.

A nemzetközi vizeken már nem volt ennyire egyszerű a helyzet, november végén bele is szaladtunk egy kiadósabb pofonba Franciaországban. Ami fájóbb volt, hogy az Euroligában kiharcolt néhány remek bravúr mellett, a magyar bajnokságban szoros küzdelemben, de elvesztettünk néhány, az alapszakasz végeredménye szempontjából meghatározó mérkőzést.

Nem estünk azonban pánikba, hiszen számítottunk rá, hogy lesznek nehéz időszakok a szezon során, és a fejlődés már így is látható volt.

A január és február várakozáson felülire sikeredett. A hazai pontvadászatban – annak ellenére, hogy a DKSK győztesen hagyta el városunkat -, egy remek hajrával befutottunk a második helyre az alapszakasz végén!

Hatalmas csatában győztünk ugyanis előbb Szolnokon, majd a jóval erősebb játékerőt képviselő Pécs otthonában is. Az Euroligában is kicentiztük a dolgokat, de egy hármas holtversenyben, jobb dobott/kapott pontarányszámunknak köszönhetően bejutottunk a Play-off-ba! Ki gondolta volna, milyen sokat számít majd a végelszámolásnál a Barcelona január végi kiütéses legyőzése!

A magyar bajnokságban a középszakasz fárasztó, de a sportág szempontjából mindenképpen szükséges sorozata, az Euroligában pedig a Play-off mérkőzései vártak ránk tavasszal. A klub vezetősége gondolt egy merészet, és néhány mérkőzés erejéig megerősítette fiatal csapatunkat egy igazi sztárral, a litván Jurgita Streimikytével, hogy eséllyel vehessük fel a harcot a bombaerős US Valenciennes ellen az Euroligában.

Jurga hamar beilleszkedett csapatunkba, mely óriási, 3 mérkőzést hozó párharcban, épphogy lecsúszott a FINAL4 küzdelmeiről. A mindent eldöntő franciaországi találkozón, az évad legnézettebb televíziós összecsapásán csupán 62-59 arányban maradtunk alul a későbbi győztes sztár-alakulat ellen.

A középszakasz nagy menetelésében kissé megfáradtunk, az emlékezetes győzelmek mellett fájó vereségeket is elszenvedtünk, és végül lecsúsztunk a 3. helyre. Ez azt jelentette, hogy az elődöntőben a pályaválasztói jog a jó formában lévő Szolnok kezébe került.

A bajnoki play-off előtt azonban még megcsillogtathattuk erényeinket a Magyar-kupa küzdelmeiben, ahol már a legjobb 8 között összekerültünk a MiZo-PVSK-val. Óriási meglepetést okoztak azonban a lányok szurkolóinknak, na és persze születésnapját ünneplő edzőnőnknek, Natalia Hejkovának, miután a visszavágón 90-70 arányban legyőzték ősi riválisunkat, bejutva ezzel a Magyar-kupa négyes döntőjébe, melynek Szeged adott otthont. A Tisza-parti város két napos rendezvénye végül a Szolnok sikerét hozta. Csapatunk 76-74 arányban maradt alul a döntőben.

Szép lett volna aranyéremmel távozni Szegedről ,de együttesünkre így sem lehetett panasz, hiszen jóval felül múltuk a várakozásokat.

Május hónapra nem maradt más hátra, mint a Magyar Bajnokság végeredményének eldöntése. Az elődöntőben mindkét csapat magabiztosan hozta hazai mérkőzésit, de ez egyben sajnos azt jelentette, hogy a Szolnok jutott a bajnoki döntőbe, míg számunkra maradt a bronzmérkőzés, a Diósgyőri KSK ellenében.

A bronzcsatában felszabadult játékkal, előbb itthon, majd a DKSK vendégeként is győzni tudtunk! Teljesen megérdemelten kerültek nyakunkba a bronzérmek, mellyel egyúttal kiharcoltuk a következő évi Euroliga szereplés jogát is!


Partnerünk

Reklám

Reklám

Keresés az oldalon

Programok

Környező települések

Hírek

YouTube

Kapcsolat

9400 Sopron, Remetelak u. 12/a
Telefon: 06 20 457 00 77
Web: tigaman.hu
e-mail: tigaman@tigaman.hu

to top