Soprontól 14km. távolságra, Magyarország nyugatiperemén helyezkedik el. Nevét a „Dézsma pincében” fakadó hidegvízűforrásról kapta. Már a neolitikum idején is lakott hely volt. 1274.-ben említették először írásos oklevelek Hydegsyd formában.

Ekkor az Osl család volt a birtokosa a településnek. Később a Kanizsayaké, majd a Nádasdyaké lett a bírtok. A XVI. században a törökök zaklatták az itt élő népet.

A magyar lakosság az 1500-as években elmenekült a faluból, helyükre német telepesek érkeztek. 1671 után a birtok a Draskovich majd a Széchenyi családé lett. A Rákóczy szabadságharc idején ismét elnéptelenedett a település, 1704.-ben érkeztek a horvát telepesek a községbe. 1832-től az iskolában már horvátul oktattak.

A lakosok sárgarépa, hagyma, petrezselyemtermesztéssel foglalkoztak, a XIX. században a filoxéravész miatt a szőlőtermesztés elvesztette jelentőséget. A II. világháborúban zsidó munkaszolgálatosokat őriztek a településen, s közülük nagyon sok embert agyonlőttek. Az 1960.-as években a Hidegségi Termelőszövetkezet egyesült a Hegykőivel és közigazgatásilag is Hegykőhöz tartozott a falu.

A 60.-as évektől a lakosság száma csökkenő tendenciát mutat a faluból sokan a közeli városokba, költöztek.

A szent András templom a falu műemléke XIII. századi körkápolnájában, korabeli freskók láthatók, 1713.-ban villámcsapás érte, ekkor barokk stílusban alakították át.