A Fertőrákosi Kőfejtő és Barlangszínház

A Fertőrákosi Kőfejtő és BarlangszínházA geológiai és kultúrtörténeti értékekben egyaránt gazdag Fertőrákos területén található kőfejtő a Fertő parti látványosságok egyik legismertebbike. A rómaiakra is jellemző sajátos bányaművelési módszer során oszlopcsarnokos formájúvá alakított fertőrákosi kőfejtő önmagában is turisztikai látványosság, Barlangszínházként pedig ismert színház- és előadóterem.

A FERTŐRÁKOSI KŐFEJTŐ

A Világörökség egyik kiemelkedő része a fertőrákosi Kőfejtő, egyedülálló geológiai, őslénytani, botanikai és kultúrtörténeti értékeket jelenít meg, amelyet a rómaiaktól 1948-ig műveltek.

Eredete 12 millió évre nyúlik vissza, amikor még a Pannon-beltenger volt az úr. Ebből ülepedett le és alakult ki a jó minőségű építőanyagot szolgáltató lajtamészkő, melyet rengeteg ma is álló soproni és bécsi épületbe használtak fel egykor.

A Fertőrákosi Kőfejtő és BarlangszínházA kőfejtő falaiban és törmelékes oldalaiban ma is megtalálhatók az egykori tengeri állatok maradványai. A bányászat során kialakult barlangban és résekben denevérek tanyáznak és nyaranta sarlósfecskék fészkelnek, melyeket mit sem zavar az itt kialakított barlangszínház.

Fertőrákos a Fertő tó nyugati partján, a magyar-osztrák határ közvetlen közelében található. Neve elválaszthatatlanul összekapcsolódik a község északi területén emelkedő domb kőbányájával.

A fehér, nagy szilárdságú, jól faragható lajtamészkövet a római uralom idején kezdték el bányászni. (Maga a “lajta” megjelölés a Fertő-parti Lajta-hegység nevéből ered.)

A környező településeken – elsősorban Sopronban és Bécsben – védőfalak, templomok, középületek és lakóházak épültek a Fertőrákosról és a szomszédos, burgenlandi Szentmargitbányáról (St. Margarethen) származó mészkőből.

A kőbányászat Fertőrákoson 1948-ban megszűnt. A különleges bányaműveléssel létrejött oszlopcsarnokos barlangrendszert ettől kezdve idegenforgalmi célokra alakították át és használták fel. Kezdetben a szabadtéri színpad, 1970-től pedig a kiépített Barlangszínház kínált a nyári hónapokra kulturális, főként zenei programokat.

Turisztikai értékét az is fokozza, hogy a dombtetőről kitűnő a rálátás a Fertő tóra, és hogy Ausztria is közel van. Az emlékezetes 1991. évi “nagy NDK-s áttörés” óta Fertőrákosnál gyalogosan és kerékpárral, valamint hajón is át lehet jutni Ausztriába.

A kőfejtő anyagát adó lajtamészkő keletkezése mintegy 10-12 millió évre vezethető vissza, amikor is a környéket a Pannon-beltenger borította. Ennek sekély, meleg vizében éltek azok a mészvázas vörösmoszatok (Lithothamnium nemzetség), amelyek hatalmas iszaptömeget hoztak létre.

Ebbe a mésziszapba rakódott bele sokféle állat teteme és növény maradványa. Ezek együttese alkotja az ősi kristályos rétegekre rakódó lajtamészkövet.

A leggyakoribb, vezérkövület-alkotók a mohaállatok, a vastag héjú osztrigák, a fésűkagylók, a tüskésbőrűek, a csigák és a halak körébe tartoznak. Különlegességként említhetjük a lajtamészkőben előforduló cápafogakat.

A bánya hatalmas termeinek falán és a 15-25 méteres oszlopain, azaz a hajdanvolt tenger lerakódásaiban jól megfigyelhetők a megkövesült állat- és növénymaradványok. Bizonyos helyeken a mészkő magába zárta a környéken az idő tájt működő vulkánok hamuját is.

Erről tanúskodnak a világosabb mészkőtől elütő, sötét színű, néhány centiméter vastagságú tufarétegek.

A kőfejtőnek mintegy 5 hektáros felszínén kevés a fa és a cserje. A sziklafüves és száraz kaszálórét számos védett és ritka virágos növényfajt őriz. Hazánkban csak ott fordul elő például a sziklai benge nevű cserje.

A kopár, sziklás oldalak nyári különlegessége a naprózsa. A kőfejtő tetején, a dolomitszerűen aprózódott lajtamészkő a pannon lejtősztyepp maradványfoltjainak ad helyet, mely sok érdekes és védett növénynek ad otthont.

Tavasszal mindent sárga virágszőnyegbe von a tavaszi pimpó (Potentilla areanaria), melyek közt előbújnak a védett tavaszi hérics (Adonis vernalis) és a leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) sárga, ill. lila virágai.

A nagy látogatottság ellenére találhatunk orchideaféléket és ezüstösen “hullámzó” árvalányhajakat (Stipa capillata, S. joannis), melyeket sajnos igencsak megritkítanak a turisták. Meg kell említeni, hogy az országban csak egyedül itt és a Szárhalmi erdőben él a sziklai benge (Rhamnus saxatilis).

A fertőrákosi kőfejtő szép számú állatfajnak is otthont ad. A réten gyakori a sakktáblalepke, az imádkozó sáska, a fürge és a zöld gyík. A dróthálóval védett barlangfelszín oltalmában négy denevérfaj él együtt a nappal oly hangos sarlósfecskecsapattal, éjszakai ragadozója a macskabagoly.

A tengeri eredetű lajtamészkövet a Fertő-parti dombvonulaton többnyire lazább szerkezetű, durva kavicsréteg fedi. Ezt csaknem teljes egészében agyagbemosódásos barna erdőtalaj borítja, s rajta igen változatos növénytársulások alakultak ki.

A közeli Szárhalmi-erdő, a maga tölgyeseivel és sztyeprétjeivel, kiemelkedő fajgazdagságú védett területe; azt egy kiépített tanösvény kapcsolja össze – ez év májusától – a fertőrákosi kőfejtővel.

A mészkő őslényeinek, valamint a felszín sajátos növény- és állatvilágának tudományos feltárása és védelmének igénye a századforduló óta együtt jelenik meg. Varga Lajos soproni honvéd-főreáliskolai tanár 1931-ben “…a védelem szükségességét és megkésettségét” fejtette ki a Magyar Természettudományi Társulathoz küldött dolgozatában.

Húsz évvel később a Műemlékek Országos Központja nyilvánította védetté a fertőrákosi kőfejtőt. A védelem, sajnos, nem említette a növény- és állatritkaságokat, pedig akkor még előfordult ott néhány molyhos tölgy árnyékában papucskosbor, a száraz kaszálóréten pedig rákosréti vipera is.

A BARLANGSZÍNHÁZ

A Soproni Ünnepi Hetek gerincét az Európa-hírű fertőrákosi kőfejtőben 1970-től rendszeressé váló előadások jelentik.

A kezdet kezdetén a soproni fúvósok úgynevezett sétahangversenyeket rendeztek. Az első előadást 1970. nyarán tartották. Egy 1982-ben készült építészeit szakvélemény szerint: “a kőfejtő külső és belső tereinek egybeolvadása, a fény és árnyék irracionális játéka olyan élményt nyújt, amihez hasonlót csak az ókori építészet tudott nyújtani.”

A hagyományokhoz híven elsősorban operaelőadásokat mutatnak be a számos operett, táncprodukció és zenekari hangverseny mellett.
A színház befogadóképessége: 743 fő


Partnerünk

Reklám

Reklám

Keresés az oldalon

Programok

YouTube

Kapcsolat

9400 Sopron, Remetelak u. 12/a
Telefon: 06 20 457 00 77
Web: tigaman.hu
e-mail: tigaman@tigaman.hu

to top