A falu első írásos említése 1243-ból való. Történelme során a falu birtokosai a Nyugat-Dunántúl meghatározó földesurai voltak. 1401-től a Kanizsaiak, a XVI. század közepétől a Nádasdyak. 1741-ben szerezték meg a Széchenyiek, és a hatalmas Széchenyi-birtok egyik központjává tették.

A település címeréből és a településképből kiolvasható a földrajzi környezet és a századokra visszatekintő gazdálkodás. Iván címerének szimbolikáját a falu 1691-es pecsétjéből emelték át.

A hármashalomból kiemelkedő makkszemet kétoldalt búzakalász öleli körül. Talaja az ún. cseri föld, ami vízzel feltöltődve képlékeny, szinte járhatatlan lesz, kiszáradva viszont kőkeménnyé válik. A talajnak ezeket a nagy változásait a csertölgy viseli el a legjobban, és ez határozza meg a táj képét.

Erre utal a makkszem a címerben. Ugyanígy jellemzőek voltak a kaszálórétek és a legelők, amelyeket fáradságos munkával törtek fel és vontak mezőgazdasági művelés alá. A búzaszál jelzi ezt a gazdálkodást.