Sopronhorpács Soprontól délre és Kőszegtől északkeletre a Kisalföld nyugati peremvidékén, a Répce-síkságon fekszik.

Első okleveles említése az 1220-as évekből származik, egy későbbi oklevélben Hurpach néven szerepel, 1464-ben már Puztahorpacz néven említik. 1906-ban kapja a mai, Sopronhorpács nevet, hogy megkülönböztethető legyen a hasonló nevű Nógrád megyei településtől. 1536-tól Nádasdy birtok, 1677-től viszont már a Széchenyi család birtokolja.

Római katolikus temploma Szent Péter és Pál nevét viseli. A XII. század utolsó harmadában egyszerű falusi templomként épült, később az Osl család nemzetségi templommá építtette át. Az idők folyamán az alapjáig tönkrement templom helyére a XIII. század elején épített kegyúri templom került. A XVI. század első felében a templomot oly mértékű tűz pusztította, hogy következményeképpen beomlott a szentély és a szentély előtere. 1737-ben a szentélyt, majd 1741 és 1747 között az egész templomot beboltozták. A templom feltárása és felújítása 1957-60 között történt, s ennek eredményeként nyerte el mai alakját. A templombelsőben a román és a gótikus, a barokk és a modern építészet stílusjegyei egyaránt megtalálhatók.

A volt Széchenyi-kastély 1772-1773-ban épült barokk stílusban. 1872-ben és 1874-ben több hetet töltött Horpácson, a kastélyban Liszt Ferenc. Itt zenésítette meg Jókai Mór Petőfiről írt „Holt költő szerelme” című versét.