A mai belváros területét már a római uralom idején nagy kváderkövekből rakott 2-3 m vastag fallal kerítették be. A IX-X. század körül a római fal alapjaira favázas sánc épült. Középkori várrá történő kiépítése IV. László király uralkodása alatt kezdõdött. 1277-ben Sopron városa – főleg bíráskodás és önkormányzat tekintetében – Székesfehérvár Szabadságaival azonos jogokat kapott.
A király egyben gondoskodott a határváros erődítéseinek fenntartásáról is. Később, 1330-ban Károly Róbert király kiváltságok biztosítása mellett meghagyta a városnak, hogy a várat tovább erősítsék.
A várost 1340-ben már hamarosan védőöv vette körül, 1344-re pedig elkészült a falakat övezõ vizesárok is. Ezután a védõöv középsõ, római eredetû védõfalát a falak elé kiugró kis tornyokkal felmagasították.
A védõfalat védõoromzattal látták el, amelyen a lõrések 2,40-2,80 cm távolságban, szabályosan ismétlődtek. A vár északi, rövidebb oldalának közepén megépült az Első-kapu, melyet elõször 1465-ben említettek és amelynek északi részén a kaputorony helyezkedett el, az előtte húzódó várárkon átívelő kettős rendszerű felvonóhíddal. A vár másik, ún. Hátsó-kapuja szintén felvonóhidas volt, amely már 1394-ben szerepel. Mindkét kapunál kapuudvarokat is kialakítottak .
Az 1600-as évek elején, valószínű 1614-ben, megépítették a 16,50 m belső átmérőjű, 3,50 m falvastagságú, mintegy 8 m magas nagy rondellát is.
Sopron már az őskortól lakott település, a római uralom alatt ,,Scarbantia” néven erődített hely volt. A VIII-IX. században a település ismeretlen okok miatt elnéptelenedett. A honfoglalás során a rommá lett települést Sur vezér utódai, az Osl nemzetség szállta meg. I. István király 1031-ben a lajtai határt helyreállítva, az egykor római vár romjaira favárat épített. E várat elsõ ízben 1096 említették, amikor az év szeptemberében a francia kereszteseket Kálmán király fogadta, és őket ,, ad castellum Cyporen”-be kísérte. Később egy 1135-ben kelt oklevélben is előfordul ,,castri de Suprun” néven, amikor II. Béla király Sopron vára és a bakonybéli apátság jobbágyai között támadt birtokvitában intézkedett.
Első kiváltságait IV. Bélától, majd V. Istvántól nyerte, melyeket későbbi királyaink is megerősítettek.V. István és IV. László királyoknak Ottokár cseh király elleni hadjáratuk során a német származású Páter várnagy – aki 1265-ben említenek elõször – 1273-ban Sopron várát Ottokár kezére jutatta. Négy év múlva a csehek kivonulása után, 1277-ben a város IV. Lászlónak hódolt meg. Péter várnagyot ekkor elfogták, és árulása következményeként 1278 őszén a megyei közgyűlés határozata alapján lefejezték, birtokait elvették.
Albert király halála után, 1441-ben Erzsébet királyné Sopront más uradalmakkal együtt IV. Frigyes német császárnak zálogosította el, kitõl 1464-ben Mátyás király szerezte vissza, és egyben a várost kiváltságaiban is megerősítette. Mátyás 1471-ben rövid időre Weisspriach Zsigmondnak zálogosította el a soproni uradalmat 10 4000 arany forintért.
A török 1529-ben veszélyeztette ugyan a várost, de elfoglalni nem tudta. Falai között tartott országgyűlést 1553-ban I. Ferdinánd.
Sopron várát 1605-ben Bocskai István hadai Hagymássy Kristóf vezérletével eredménytelenül ostromolták, viszont 1619-ben kardcsapás nélkül adta meg magát Bethlen Gábornak. Rövidesen azonban II. Ferdinánd kezére került.
Thököly Imre 1683-ban foglalta el, majd a Starhemberg vezette osztrák seregek szállták meg. II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején 1705-ben Vak Bottyán kurucai háromheti eredménytelen ostrom után falai alól elvonultak.
Ezután megszűnt minden jelentősége, és megkezdték falainak, bástyáinak lebontását, azonban a városfal egyes szakaszai, bástyái és a nagy rondella ma is láthatók.
A városfalakat és az Előkaput az OMF tárta fel Pámer Nóra, Póczy Klára és Nováki Gyula régészekkel, s állította helyre Kissné Nagypál Judit építész tervei szerint.
