Már a rómaiak idejében is lakott település volt, ezt a határában feltárt téglaégető kemence bizonyítja. A települést a X. században vették birtokba a honfoglaló magyarok, az Árpád-házi királyok idejéből egy templom és két erődítmény leletei kerültek elő a környéken.

Első említése 1255.-ből származik Chepereg néven. 1390.-ben lett mezőváros mikor a települést a király a Kanizsaiaknak adta. A XIV. században a város már számos megyegyűlésnek adott helyett ekkor a Répce-vidék legjelentősebb települése volt.

A lakosság többsége a XVI. Században lett protestáns vallású. 1621.-ben a császár seregei feldúlták a települést ekkor a lakosság, felét megölték 1223 lakost. A városnak ekkor már polgármestere és önálló bírósága volt. Csepregen kiemelkedően fontos szellemi és lelki tevékenység folyt, hisz a településen majdnem húsz protestáns zsinatot tartottak 1643-ig. A nyomdát mely 1621- 1643-ig működött Manlius János alapította. A város 1676-ban került császári tulajdonba. Az 1700-as években több tűzvész pusztított a városban, ezért a dohányzást szabályozták.

A csatorna 1818.-ban épült meg Csepreg határában, majd gyógyszertár, postahivatal és takarékpénztár is épült a településen. Ez az időszak fellendülést hozott a város életében, pl. 1876.-ban járási székhely lett. A Scoeller-féle cukorgyár 1867.-ben jött létre, a vasúti közlekedés is fejlődött 1913.-ban a Sárvár-Csepreg-Kőszeg vasútvonal működött. 1945.-ben a város szovjet fennhatóság alá került.

A II. világháború idején a környék zsidóságát a csepregi gettóba gyűjtötték, majd innen deportálták.

Az 1950-es közigazgatási reform igencsak kedvezőtlenül hatott a településre, mivel a települést visszafokozták községgé. A Répcevis-Bük vasútvonalat 1974.-ben szüntették meg.

A városi rangot 1995.-ben kapta vissza Csepreg.

Nevezetességei

• Helytörténeti kiállítás,
• A 14. századból való Római katolikus templom,
• Rottermann kastély,
• Schöller- kastély,
• Szent Katalin templom és zárdaépület,
• Boldogasszony-kápolna
• Szentkút-kápolna.

Fekvése
Kapuvártól délkeletre 4 km.-re található település, a 85-ös főút közelében. Közeli települések: Kapuvár, Veszkény, Vitnyéd, Hövej.

Története
A terület már a neolitikum idején lakott volt, az itt folyó ásatások számos római kori és avarkori leleteket hoztak felszínre. Valószínűleg már I. István óta van temploma a településnek. 1217.-ből származik első írásos említése Bobeth néven, később a Képes Krónikában már Bobuthként említették, a 14. században, pedig az oklevelekben Baboth néven szerepelt.

A régészek a 19. században tártak fel egy Feketevár nevű erődöt, mely az Árpád-korból származik. 1387-ig volt a falu királyi várbirtok, aztán a Kanizsayaké, később Nádasdyak, majd az Eszterházyak tulajdonába került.
A törökök az 1590-es években érkeztek a faluba és pusztították el, a település a 17. század elején népesült be újból. A községnek már 1610-ben volt evangélikus papja, az új templom1667-ben épült meg. A fejlődés a 18-19. században indult meg a településen. A kolerajárványban, 1830-ban igen sokan életüket vesztették. Később 1887-ben, pedig tűz pusztította el a falut.

A baboti lakosok mezőgazdaságból, juhtenyésztésből és dohánytermesztésből tartották fenn magukat.

A településen kiépült az elmúlt évtizedekben a vezetékes ivóvíz, csatornahálózat, telefonhálózat, a lakosok közül még ma is sokan mezőgazdaságból élnek.

Nevezetességei
A Kocsányos tölgyek, királyfák, melyeket 1896-ban ültették, több mint száz évesek.
A római katolikus templom 1667.-ből származik, Barokk stílusú, 1911.-ben építették át romantikus formájúra.

Dénesfa a kisalföldön található kapuvártól 8 km.-re, Magyarország északnyugati részén helyezkedik el.

Története
Első említése Dienesfa formában fordul elő, 1402.-ből származik. A települést évszázadokon át a Czirákyak birtokolták, a XVII. Században kis vízivárat építettek.

A területen többször pusztított árvíz, az 1600-as évekbe olyan nagy mértékű volt a pusztítás, hogy a településen élők száma csökkent, sokan elköltöztek a faluból.

A Cziráky családot II. Ferdinánd 1620.-ban bárói rangra emelte. A báró Cziráky László a községet hat évtizedre elzálogosította. A községbe a XVIII. században német nemzetiségű családokat költöztettek.

A vízivár helyén a 19. század elején Hild József tervei alapján, klasszicista kastélyt építettek. Az 1900-as években ismét árvíz pusztított a környéken, majd 1908.-ban megalakult a Rába-szabályozó Társulat.

A Kossuth Tsz. 1959.-ben alakult meg és négy évvel később egyesült a beledi Előre Termelőszövetkezettel.

A települést 1970.-ben közigazgatásilag Beledhez csatolták. Rá két évre, pedig megszüntették a faluban üzemelő iskolát is, ekkortól a gyerekek Cirákra jártak iskolába.

Dénesfa 1990.-ben újra önálló lett, egy év múlva, pedig az alsó tagozatos gyermekek részére újból megindult a tanítás az iskolába.

Nevezetességek

•  A falu határában ért földet 1920.-ban IV. Károlyt szállító repülőgép, aki innen indult Sopronba majd Budapestre, ennek emlékére építették a Király-kápolnát,
• Cziráky-kastély,és a 1977 óta védett legelő, ahol az öreg 300-350 éves kocsányos tölgyek találhatóak.

Csér Kapuvártól 26km.-re. Fertődtől 28. km.-re található, a település a Répce folyó mentén található. Zsáktelepülés, így közúton csak Csáfordjánosfa felöl, tudjuk megközelíteni.

Neve először Cher néven jelent meg oklevélben 1313.-ban. A 16. században a Cséri-major Iván község külterületének volt az urasági majorja.

A 18. században kezdték Cséripusztának nevezni. A községnek mindkét világháborúban voltak hősi halottjai az ő nevük a római katolikus templom falán, márványtáblán olvasható.

A településen 1950.-ben téglagyár épült a termelés 1980.-as években szűnt meg. A termelőszövetkezet 1959.-ben alakult meg, majd egy évvel később egyesült a csáfordjánosfai Répcegyöngye Termelőszövetkezettel.

A faluban jelenleg 79 fő él, de a lakosság száma csökkenő tendenciát mutat. Itt található a cséri tavak, melyek bányatavak voltak.

A település Kapuvártól 20km.-re, Soprontól 25km.-re található, az Alpokalján helyezkedik el. A települést a középkorban az Ebergőc család birtokolta, majd később a Kanizsayaknak adományozta Nagy Lajos király. 1343.-ból való első okleveles említése, ekkor Eburgheuch néven ismerték.

A középkorú római katolikus templom szentélye román stílusú, a XII. századból való. A törökök idején 1683.-ban a templom megrongálódott, majd a falu 1766 után újjá építette. A településen található barokk Pieta-szobor 1720.-ban épült műemlék jellegű.

A 1798.-ban épült a templom előtti kereszt Szűz Máriával, a Mária szobor, pedig 1810-1820 között készült el. Az I. és II. világháborúban 37 hősi halottja volt a falunak. Ebergőc az 1920-as években leégett, ekkor építették át a falut először, majd negyven évvel később újból átépült a falu.

A lakosok közül sok fiatal hagyta el a települést, viszont az utóbbi években már stagnál a falu lélekszáma. Ebergőc tagja a Fertőmenti Önkormányzatok Kistérségi Szövetségének.

Fertőboz Soprontól 12km.-re, Magyarország észak-nyugati részén helyezkedik el, a község a Fertő-Hanság- Nemzeti Park része.

Története
A falut 1281.-ben egy oklevélben Terra Boziasnak nevezték, már az őskorban is lakott település volt.

A rómaiak idején valószínű, hogy fürdőhely volt a település. A község a középkorban a Kanizsai család tulajdona volt, majd a Nádasdy családé lett és később a 18. században a Széchenyi család tulajdonába került. A bozi templom 1732.-ben épült, később 1903.-ban hozták rendbe, de még ebben az évben leégett.

A tűzvész után újjá építették, a főoltárkép Stornó Ferenc műve. Az anyakönyvezetés 1772.-ben vette kezdetét a faluban, ekkor vált külön a falu a hidegségi anyaegyháztól. A Gloriette 1802.-ben épült meg melyet Széchenyi Ferenc építettet, a falu legjelentősebb műemléke.

A Széchenyiek 1811-1812.-ben alakították ki a hegyoldalba vájt borospincéket. Széchenyi István építette 1832.-ben a bozi fürdőtelepet és a hajókikötőt. 1903.-ban tűzvész pusztította el a település nagy részét, ekkor leégett a templom és az iskola is. Kisboz néven egy útca épült 1910.-ben, ez a vidék a későbbiek folyamán fokozatosan benépesült.

A községből 1946.-ban 440 németajkú lakost telepítettek ki. Fertőboz lakóinak száma az utóbbi időben csökkenő tendenciát mutat, a falunak nincs óvodája, iskolája és művelődési háza. A gyerekek Nagycenkre járnak iskolába.

Látnivalók

• Gloriette kilátó
• Bozi templom
• Széchenyi síremlék
• Nagycenki Széchenyi Múzeumvasút, ami Fertőbozt nagycenkkel köti össze.

Soprontól 16km-re a Kisalföld nyugati részén helyezkedik el. A Fertőtótól délre található, Ausztria közelsége és a Fertő-Hanság Nemzeti Park jó kirándulási lehetőséget kínál az arra járóknak.

A település horvát ajkú, a világörökség része. 1274.-ben Praedium Humuky néven említették először a települést. A falu a Kanizsayaké volt 1411-től, majd a Nádasdyak és a Széchenyi grófok kezébe került.

Az iskola 1864.-ben épült meg. 1906.-ban kapta a „Fertő” előnevet így lett a település neve Fertőhomok. Ekkor épült meg a régi templom helyén az új templom.

A faluban 1908.-ban és 1910.-ben is tűzvész pusztított, később 1919.-ben pedig ugyancsak tűzvész miatt szinte teljesen átépült. Egy évvel később ismét tűz pusztított, ekkor leégett a faluban 40 lakóház.

A művelődési ház 1947.-ben épült meg, három évvel később, pedig megépült a falu könyvtára, orvosi rendelője, vendéglője. Az itt élő gyerekek Hegykőre járnak iskolába, napközi otthonos óvoda viszont működik a településen.

A falu Bükktől 5 km.-re fekszik, a Répce partján. Az 1 századból származó sírkő a Rómaiak idejéből maradt ránk, ezt a templom főoltárának lépcsőjébe építették be. A Kápolnadombon a középkorban vár állt.

Gór nevét írásos dokumentumban először 1279.-ben említették Guor alakban. A fazekasipar a középkorban igencsak jelentős volt a településen, a hagyomány szerint ezért a fazekasok germán védőszentjéről Szent Goárról nevezték el a falut.

Ebben az időben a birtokosok a Németújváriak voltak, később a nemes Guáry család birtoka volt. Felvetődött még a szláv erdő, esetleg hegy eredetű és a török „góré” őrhely elnevezés is.

Nevezetességek

• Római katolikus templom, mely középkori eredetű,
• Guáry kastély a 17. századból maradt ránk.

Hegykő Fertődtől 5 km-re, Soprontól 20. km-re a Sopron-Fertődi kistérségben található.
A település Kr.e. 3. és 2. évezredben már lakott volt, oklevélben először 1262.-ben említették „villa Igku” néven.

A 14. században a Kanizsay család tulajdona volt, 1454.-ben a család ellenségei feldúlták a települést. Majd 1543.-tól 14 évig a Nádasdy család birtokolta a falut.

Később Esterházy Pál szerezte meg, viszont Széchényi érseknek elzálogosította 1700.-ban pedig a máriacelli bencéseknek. Az uradalmat 1719.-ben Esterházy Antal váltotta vissza. 1711.-ben pestis járvány tört ki, 1899.-ben pedig tűzvész pusztította a falut.

A lakosság 16-17. században halászattal foglalkozott. A 17. században néhány Horváth család települt a faluba, majd a 18. században németek települtek be. A 20. század elején a lakosok közül sokan vándoroltak ki Amerikába.

Az új templomot a régi helyére 1904-ben építették fel. 1972 után nyílt meg a termálstrand, a faluház 1987-ben épült meg. A termálfürdő gyógyhatású vízét 1500 méter mélységből nyerik. 2500 férőhelyes négymedencés a fürdő.

A két ülőmedence alkalmas mozgásszervi megbetegedések gyógyítására, a forrásvize pedig gyomorbántalmak elleni ivókúrára. Hegykő üdülőfaluvá vált, Ausztria közelsége és a Fertő kerékpárútnak köszönhetően sok osztrák vendég érkezik a településre.

Nevezetességei

• Műemlék jellegű a Szent Mihály római katolikus plébánia templom

• Pestisszobor 1711.-ből

• Melegvizes fürdő

Soprontól 14km. távolságra, Magyarország nyugatiperemén helyezkedik el. Nevét a „Dézsma pincében” fakadó hidegvízűforrásról kapta. Már a neolitikum idején is lakott hely volt. 1274.-ben említették először írásos oklevelek Hydegsyd formában.

Ekkor az Osl család volt a birtokosa a településnek. Később a Kanizsayaké, majd a Nádasdyaké lett a bírtok. A XVI. században a törökök zaklatták az itt élő népet.

A magyar lakosság az 1500-as években elmenekült a faluból, helyükre német telepesek érkeztek. 1671 után a birtok a Draskovich majd a Széchenyi családé lett. A Rákóczy szabadságharc idején ismét elnéptelenedett a település, 1704.-ben érkeztek a horvát telepesek a községbe. 1832-től az iskolában már horvátul oktattak.

A lakosok sárgarépa, hagyma, petrezselyemtermesztéssel foglalkoztak, a XIX. században a filoxéravész miatt a szőlőtermesztés elvesztette jelentőséget. A II. világháborúban zsidó munkaszolgálatosokat őriztek a településen, s közülük nagyon sok embert agyonlőttek. Az 1960.-as években a Hidegségi Termelőszövetkezet egyesült a Hegykőivel és közigazgatásilag is Hegykőhöz tartozott a falu.

A 60.-as évektől a lakosság száma csökkenő tendenciát mutat a faluból sokan a közeli városokba, költöztek.

A szent András templom a falu műemléke XIII. századi körkápolnájában, korabeli freskók láthatók, 1713.-ban villámcsapás érte, ekkor barokk stílusban alakították át.