Himod Kapuvártól délre 12 km.-re helyezkedik el. Az ország északnyugati részén, Győr-Moson-Sopron megyében.

A településen jelenleg 750-en laknak, a lakosság egyre inkább idősödik a faluban. A települést először 1408.-ban említették írásos alakban oklevelek „Hymod” alakban. A középkortól már a győri püspök birtokolta a falut, viszont 1593.-ban árvíz pusztított a környéken, ekkor a lakosság jelentős része elhagyta a falut.

A lakosok a Répcétől másfél km.-re telepedtek le. A XVII. Században a lakosság többsége halászattal, halkereskedelemmel foglalkozott.

Látnivalók
A XVIII. század végén épült római katolikus templom, amit 1878.-ban bővítettek.

Szombathelytől 30km.-re, Kőszegtől 7 km.-re az osztrák határ mellett fekvő község. Horvátzsidány túlnyomórészt horvátok lakta község, horvát neve: Hrvatski Zidan.

1225.-ben a települést Terra Sydan alakban említették először oklevélben. A tatárjárás idején a falu áldozatul esett a pusztításnak és 1243.-ban telepedett be újra a település.

A magyar lakosságot a 15. században pestis járvány majd 1532.-ben a török hadjárat teljesen kipusztította. A 14. században Jurisich Miklós kapta meg a községet, aki 1533. és 1544 között horvátokat telepített ide.

1711.-ben újabb pestis járvány tőrt ki, ekkor ismét sokan meghaltak. A faluban a horvát nyelvű iskola már a 17. században működött. 1910.-ben a településnek 1051 lakosa volt, többsége horvát anyanyelvű.

A település ekkor Sopron vármegye Csepregi járásához tartozott.

Nevezetességek

• 1836.-ban építették a Keresztelő Szent János titulusú templomot.

Kapuvártól 8 km. távolságra, Magyarország észak-nyugati részén helyezkedik el.
1280.-ban említik először írásos oklevelek a települést, 1436.-ban már Hövej néven szerepel. A falu,nevét, agy halászattal foglalkozó Hövej nevű családtól kapta,a hagyomány szerint.

Birtokosa a 13. században a Nagymartoniak majd a 15. században a Vedi-család lett. A középkorban a fő gazdasági tevékenység a halászat és az állattartás volt, ekkor már a földművelés is megkezdte kibontakozását. Az itteni jobbágyok Csornára jártak robotszolgálatokat teljesíteni. A barokk római katolikus templom 1730.-ban épült. Az első világháborúban a falu lakosai közül 23-an estek áldozatul. A höveji hímzés tette a falu nevét híressé a világon, 1962.-ben a brüsszeli világkiállításon a höveji csipke aranyérmet nyert. A csipke készítői alkalmazzák a tulipán, búzavirág, tölgyfalevél és a szegfűformákat, a kötés, pedig kalinkás, pókos, keresztbe öltögetett.

A kötést Barbacson tanulta meg egy falubeli asszony és ő terjesztette el az 1860.-as években. Voltak a faluban olyan családok, akik csak ebből a tevékenységből éltek, a termékek jól eladhatók. A moszkvai népművészeti kiállításon 1954.-ben elismerést kapott a höveji csipke, 20 asszony nyerte el a népművész címet.

A településen 1990.-ben alakult meg az önkormányzat.

Látnivalók

• Római katolikus templom,

• Római katolikus kápolna,

• Csipkemúzeum.

A falu 15km.-re található Szombathelytől. A római korban már szőlőtermesztés és borászat folyt a Pogányok nevű szőlőhegyen. Itt találtak a 19. században egy szoborfejet melynek Bacchus a neve .

A települést 1279.-ben említették először írásos oklevelek Duruzlau néven. A falut a Németújváriak birtokolták, később királyi bírtok lett, majd 1405.-ben kapta meg a Garai család.

Az Eszterházy család a 17. században lett a falu birtokosa. A falu lakosai a 16. században lettek evangélikusok, majd az ellenreformáció hatására 1673.-ban a katolikusoknak vissza kellett szolgáltatni a templomot.

Így a1697.-ben az evangélikusok Nemcsóra jártak istentiszteletre, érdekes, hogy a 310 lakosból a katolikusok száma csak 32 volt ebben az időben.

1910.-ben Vas vármegye Kőszegi járásához tartozott a település, ekkor 415 lakossal.

Nevezetességek

• Római katolikus templom, mely középkori eredetű, Szent Márton püspök tiszteletére lett felszentelve.
• Evangélikus templom mely 1792.-ben épült.

A település szombathelytől 15 km.-re a Szerdahalyi patak mentén fekszik.
A területen kelta település állt már a vaskorban. A Völgydűlőben, pedig a Római korban téglaégető kemencék működtek.

Írásos dokumentumok 1374.-ben említették először a települést Zerdahel alakban. Ekkor már a falu vásártartási joggal rendelkezett, a vásárokat szerdánként tartották. A templom a 14. században már állt, római stílusú volt.

A falu a 16. századig Rohonc várának volt a tartozéka, a törökök 1532.-ben pusztították el a települést. Önálló plébánia 1548.-ban az egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint már működött. A Sibrik család a 16. század elején birtokolta a falut, később a Batthyány és a Nádasdy családok lettek a település birtokosai.

A 19. századtól Kőszegszerdahely körjegyzőség székhelye volt 1910.-ben Vas vármegye Kőszegi járásához tartozott, 443 lakossal.

Nevezetességek
Római katolikus templom, amit a Mindenszentek tiszteletére szenteltek, a középkorból származik. A templomot a 18. században építették át, 1975.-ben restaurálták, ekkor kerültek elő a román kori ablakok és egy befalazott kapu a déli oldalon.

A település Kapuvártól 11 km. távolságra az ország észak-nyugati részén helyezkedik el.
1237.-ben említik először írásos dokumentumok a falu nevét, Kázmér néven. A középkorban a Kisfalud-család volt a településen a birtokos.

A falu a 16. században szegény település volt, a lakosok erdőt irtottak és gyümölcsösöket hoztak létre. Viszont a földesurak ezt is tiltották.

A törökök 1594.-ben pusztították el a települést. A 19. században a gyümölcstermesztés mellett a háziipar jellegű faipar is kialakult. A szabadságharcban 1848/49.-ben 19 kisfaludi lakos vett részt.

A II. világháborúban 43 hősi halottja volt a falunak. 1973.-ban a települést Mihályival egyesítették. A falu 1989.-ben nyerte vissza önállóságát.

Látnivalók

• Evangélikus harangtorony, 1848.-ban épült,

• Szentháromság szobor,

• Római katolikus templom.

Lövő Győr-Moson-Soprom megyében a Sopron-Fertődi kistérségben található.
Időszámításunk előtt 34 évvel már rómaiak éltek a településen, az utak mentén őrállomásokat helyeztek el, az egyik ilyen őrállomás Lövőn volt. 568.-tól a Dunántúlt az avarok népesítik be.

A településen 950.-ben német krónikások „ad Lova” vagyis lövő melletti csatákat említenek. A tatárjárás idején a tatárok elűzték a falu lakosságát. Majd IV. Béla bajor telepeseket telepített a környékre. A 14. századtól a falu földesúri fennhatóság alá került. 1532.-ben a török seregek pusztítottak a faluban. Majd a 17. században a törököt kiűző katonák végeztek hatalmas pusztítást a területen.

A települést a tűz sem kímélte 1664.-ben és 1683 is tűzvész pusztított. 1873.-ban volt a legnagyobb tűzvész faluban. 1711.-ben pestis járvány tőrt ki kb. 100 fő volt az áldozatok száma. A „déli-vasút” 1865.-ben indult meg a Sopron-Kanizsa útvonalon, ekkor a falu állomásként szerepelt. Az I. világháborúban 70 lövői lakos nem tért vissza.

A településen jelenleg 1435 főt számolnak.

A település Vas megyében, a kőszegi kistérségben található, Szombathelytől 13 km. távolságra a Gyöngyös-patak mentén fekszik.

I. e. 5000 körül már éltek a környéken emberek, később a lengyeli kultúra népe, majd a kelták laktak itt. A rómaiak idején is éltek a vidéken. Az avar kórból, 92 sírból álló temetőt találtak a Csömötei-hegy területén.

A mai Lukácsháza helyén három falu volt Lukácsháza, Kiscsömöte és Nagycsömöte, utóbbit 1283.-ban említették először írásos oklevelek Chemetey alakban.

Lukácsháza 1412.-ben szerepelt először írásos oklevélben. A falut 1412.-ben a Garaiak birtokolták, később pedig Kőszeg várának volt a tartozéka.

Nevezetességek

• A 16. századból való Nagycsömöte római katolikus temetőkápolnája
• Lukácsháza kápolnája
• Nagycsömötei harangláb
• 1940.-ből való Aradi vértanuk kopfája
• A művelődési ház udvarán áll Tolnay Sándor szobra Millenniumi emlékmű.

A község vas megyében a Csepregi kistérségben található, Sárvártól 15km.-re a Répce mellett fekszik. A település neve a történelem során átalakult, eleinte Vesterházaként tartották számon, így 1426.-ban említették írásos oklevelek.

Az első Mesterháza változat 1479.-ből maradt fenn. A 13. században volt egy Vester nevű birtokosa, a név német eredetű, régi magyar személynévből származik. Másik elképzelés szerint, az eltűnt faluként számontartott Pusztaládonnyal azonosítható.

Így tulajdonosa az a Ládonyi Vester mester volt, akinek családja Puszta- és Bánládonyban is birtokos volt. Mai nevén először 1479.-ben említik.

A Mesterháza köznemesi község volt, az itt élők zabot, árpát termesztettek és juhtenyésztéssel foglalkoztak.

1910.-ben Sopron vármegye Csepregi járásához tartozott, 299 magyar lakossal.

Nevezetességek

• Szent Anna kápolna,

• Jekelfalussy- kastély.

A település Vas megyében, a Kőszegi kistérségben Kőszegtől 6 km.-re található, a Borzas patak szomszédságában.

Határában kőkorszaki és római emlékeket találtak, ezek is bizonyítják, hogy az őskorban is lakott volt a terület. 1248.-ban említik először írásos oklevelek Cha alakban.

Csói Márton volt az első ismert földesura a településnek. A nemes előtaggal először 1511.-ben , Nemes Cho néven említették. 1594-ben a Csói család 14 tagjának volt itt birtoka, érdekesség, hogy a nemesi lakosok 1641-ben, 18 pontban szabályozták a viselkedési és közösségi viszonyokat maguk közt.

A nemes előtag a falut megkülönbözteti a 16. században alapított Pusztacsótól is. A soproni országgyűlés 1681.-ben döntött arról, hogy a protestánsok megyénként két templomban fojtathatnak vallásgyakorlatot. Nemescsót jelölték ki (Nemesdömölk mellett) artikuláris helynek a Vas megyei evangélikusok szabad vallásgyakorlására.

A megye többnemzetiségű protestáns hívői, itt tarthatták istentiszteleteiket. A XVIII. század folyamán fontos szellemi központ alakult itt ki. A községnek kiemelkedő lelkésze volt Ács Mihály, Sartoris János, pedig több énekeskönyvet adott ki és megalapította a latin iskolát, melyhez az árvaház is kapcsolódott. 1784.-ben épült meg az evangélikus templom. 1910.-ben

Vas vármegye kőszegi járásához tartozott a település, 421 lakossal.

Nevezetességek

• 1784.-ben épült evangélikus templom, amely késő barokk stílusú

• 1876.-ban épült a római katolikus templom

• Weöres-kastélya.