Sopron városi területei  nem alkotnak egy egységes települési szövetet. Az egyes területfelhasználási elemek határa a domborzati viszonyok és a település fejlődésének korszakonkénti  sajátosságai miatt nem alkotnak kiegyensúlyozott szerkezetet, beépítést, karaktert.

A városhoz több – területileg elkülönült – lakott településrész tartozik: Sopronkőhida, T ómalom,  Görbehalom, Ó-Hermes, Új-Hermes, Brennbergbánya és Balf településrészek, amelyek 6-14 km-re helyezkednek el a központi belterülettől.

A  rendszerváltozás  utáni   időszakban a  város   fejlődése  során  az   érdekek,   illetve  az  értékek  konfliktusa   látszott  megerősödni.   A   rendszerváltozás   és   a   privatizáció,   a   tulajdonviszonyok  átrendeződése   bizonytalan   helyzetbe   hozott   azelőtt   stabil   ágazatokat   (mint   pl.   a  mezőgazdaságot,   a   borászatot,   az   erdészetet).   Ezzel   szemben   felerősödött   a   kereskedelmi- gazdasági  szektor   (tercier  ágazat)   letelepülésének  igénye,  zöldmezős  területeken.  A  területi  terjeszkedés nemcsak a kereskedelmi-gazdasági ágazatban, hanem a lakásépítési szektorban is  megjelent.   Az   üzleti   célú   területfejlesztés   erős   nyomást   gyakorolt   a   városvezetésre,   így   a  harmonikus városfejlesztés érdekeinek képviselete nem kellő módon érvényesült.

A város   továbbterjeszkedésének  irányait  mára a  természetileg értékes,  védett  és  védelemre   szánt   területek   lezárták:   ilyenek   a   város   Ény-i-DK-i   tájolású   eredendően mezőgazdasági   területei   (Soproni-medence,   Ikva-völgy),   valamint   a   Soproni-medence   fölötti vízválasztó vonaltól ÉK-re eső területek (Virágvölgy, T ómalom-völgy, Sopronkőhida).

A város több jól elkülöníthető egységre oszlik a városi funkcióktól, jellegtől és a városszerkezettől  függően.