A település Győr-Moson-Sopron megyében a Sopron-Fertődi kistérségben található. A falut írásos oklevelek először 1237.-ben említik Quer alakban. Keletkezését a kér nemzetségnek a honfoglaló 9 magyar törzs egyikének, köszönheti.

Pusztakérként említették 1380.-ban. Kéri és az Osl nemzetség a középkorban itt szerzett területeket, majd az Ágoston-rendi szerzeteseknek lett itt birtoka. 1529-1532.-ben a törökök dúlták fel a települést. A falunak 1596.-ban már saját prédikátora volt. Nemeskér lett 1651.-től 1786.-ig Sopron vármegye székhelye.

Az 1681.-es országgyűlésen a települést artikuláris hellyé nyilvánították. Nepomuki Szent János szobrát 1796.-ban állították fel. Tűzvész pusztította el 1777.-ben az iskolát, majd 1858.-ban a falu nagyobb része is leégett. A Napóleoni háborúk idején sok német származású család települt be a faluba, közülük lettek a településen szűcsök, kalaposok, asztalosok.

Az új evangélikus iskola 1856.-ban, a katolikus, pedig 1905.-ben épült fel. Az evangélikus templom tornya 1862.-ben készült el. A II. világháború után Lövővel közös tanácsot alkotott, később a falu, már önálló község lett. Az ezredforduló után Lövővel és Vőlcsejjel alkotott körjegyzőséget.
Nevezetességek

• Evangélikus templom, mely 1732.-ben készült el, tornya, pedig 1862.-ben.
• Régi megyeháza melyet 1669.-ben építettek, itt található Nepomuki Szent János püspökruhás kőszobra

Régészeti kutatások folyamán avar kori vasolvasztók maradványait fedezték fel a település határában, ezek magas felépítésű, szabadon álló agyagkemencék.

A település Kőszegtől 12 km-re fekszik. A területen a római kór előtt is már éltek emberek, az Árpád-kórból, pedig kohó nyomaira bukkantak. 1233-ban említették először írásos oklevelek a falut, Tumind formában. A 12. században a Tömördi és a Pósa család voltak a birtokosok.

A templomot a törökök elpusztították, majd Szent Ilona tiszteletére új templomot építettek és 1723-ban újították fel. Majd az 1796-os évben tűzvész pusztított és a templom is jelentős károkat szenvedett, a mai formáját 1890-ben kapta. Az udvarházat a 18. században a Chernel család építette copfstílusban.

A faluban a török hódoltság alatt horvát menekültek telepedtek le, így a lakosság magyar és horvát anyanyelvűekből tevődik össze.

Az 1234-ben Ladun néven említett település több részre szakadása után kialakult falvak között szereplő Alsóládonyból származtatják Tompaházát, Berekaljaládonyból Berekalját, Bánládonyból pedig Pórládonyt.

1871-ben Tompaházába beolvadt Berekalja, amely a 20. század elején a Berektompaháza elnevezést kapta, 1941-ben pedig egyesítették Pórládony-nyal Tompaládony néven

Und Sopronhorpács és Zsira között, helyezkedik el, legközelebbi városok Sopron és Kőszeg. 1265-ben „Und” néven említették először írásos oklevelek. A terültre a tatárjárás után horvátok települtek. A 16. században újabb horvát családok vándoroltak a területre, a település ekkor lett horváttá.

A 18. században népes településnek számított 1738.-ban kapta meg az országos vásártartási jogot. A templom 1750.-ben épült. A falu lakói nyírfa seprűt készítettek és árultak, ezen kívül, pedig gyümölccsel kereskedtek, több iparosa volt a településnek, mint pl.: kovács, cipész, asztalos, bognár, boltos.

A lakók közül sokan az elmúlt században már Ausztriába jártak dolgozni, 1945 után ezt megszüntették. A Tsz. 1950.-ben alakult meg melyet Új Élet Tsz. néven később újjá szerveztek. A településen megoldották az anyanyelvi oktatását a gyerekeknek és a könyvtárban horvát nyelvű irodalmat olvashatnak.

Nevezetességek

• Szent Márton templom 1750.-ben épült Barokk épület, előtte a Szentháromság szobor áll.
• A falu szélén áll a Madonna szobor.
• Műemlék jellegű régi házak láthatóak a Fő utcában.

A község a kapuvári kistérségben kapuvártól 8 km.-re található. 1265.-ben említették írásos oklevelek először a település nevét. A falu legnagyobb birtokosai az Eszterházyak voltak, akik 1624.-ben szerezték meg a Cziráky birtokot. A törökök 1594.-ben elpusztították a falut és a lakosság a Hanság lápvilágában talált menedékre. 1622.-ben kezdték meg a falu újratelepítését.

A mezőgazdaság biztosította a megélhetést évszázadokon keresztül a lakók számára. 1920.-ban 100 házhely kialakítására került sor. A hercegi major egy részét lebontották s az anyagából lakásokat építettek a volt cselédek.

A Szabadság Termelőszövetkezet 1949.-ben alakult meg, majd feloszlott és 1959.-ben Rákóczi Termelőszövetkezetet alapítottak. A falunak saját tanítója 1730.-tól lett, ekkortól vált rendszeressé az iskolai oktatás. A településen jelenleg 917 fő a lakosok száma.

Látnivalók

• Római katolikus templom, mely Barokk stílusú a XVIII. században épült.

A település a Kisalföld szélén a Rábaköz és a Hanság találkozásánál fekszik.1256.-ban említették az írásos oklevelek a falu nevét először. 1350.-től a Kanizsai család, majd a Násdy család birtokolta a falut, később királyi bírtok része lett. Az Eszterházyak 1683.-tól birtokolták a települést.

A lakosság évszázadokon keresztül halászatból élt, a környék egyik legnagyobb halásztelepülése volt. A faluban gyakori volt a tűzeset, így az Önkéntes Tűzoltó Egyesület már 1889.-ben megalakult.

A néprajzi kiállítás a művelődési házban látható. 1590.-ből származó egyházi összeírásból kiderül, hogy a településen már volt templom, 1680-ban leégett, majd újjá építették. A templomot Keresztelő Szent János tiszteletére szentelték.

A községben a lakosság száma a XIX. Században növekedett 1960.-tól a falu folyamatos fejlődésnek indult.

A település Győr-Moson-Sopron megyében a Répce folyó mellett fekszik Bükfürdőtől 12 km. távolságra. 1931.-ben három község, Zsira, Gyülevíz és Salamonfa egyesítéséből jött létre. Már 1225.-ben írásos oklevelek „Syra” néven említik a falut.

Salamonfának a XVIII. századtól a Rátkay család volt a földesura, akik ezen a területen majorgazdaságot alakítottak ki. Később a Rimanóczyak birtokába került a település. A gyülevízi kastélyt Rimanóczy Antal építette.

Zsirán a XII. században locsmándi várjobbágyok éltek.

Temploma Szent Lőrinc tiszteletére épült. 1859.-ben tűzvész pusztított a településen. A gyülevízi kastélyba 1927.-ben költözött be Eszterházy Mária majd néhány év múlva eladta a kastélyt a Legszentebb Üdvözítő Leányai Kongregációjának. 1922.-ben a trianoni béke idején az osztrákok Zsirát is maguknak követelték, a falu azonban a lakosságnak köszönhetően Magyar település maradt.

A település 1978.-ban veszítette el folyóját, a vízét Újárokba vezették el. A kastély 1951.-től a Fővárosi Tanács Szociális Otthona. Európa legszebb kiskastélyai, közé tartozik a műemlék jellegű gyülevízi kastély.

A kastélyhoz angol- park csatlakozik, ahol megtalálható a magas-kőris, platán, vadgesztenye csoport, kiemelkedő a mamutfenyő, lucfenyők és az erdeifenyők.

A Pieta szobor 1725-ből való, a Szentháromság szobor 1720.-ban készült el. A 18. században a Szent Flórián szobor készült. A salamonfai temetőben látható a barokk „Kálvária jelenet”. Az itteni Szent János római katolikus templom 1882.-ben épült, a leégett zsirai templom részeinek felhasználásával. A neoromán stílusú Östör kápolna 1922.-ben épült.

Nevezetességei még az emlékkő, amely a község 800 éves jubileumára készült és az egykori vasfüggönyre emlékeztető emlékhely az odatelepített magas megfigyelővel.

A település a Kisalföld Észak-nyugati részén Soprontól 28 km.-re fekszik. 1228.-ban említik először írásos oklevelek. A XIX. század végéig két település volt Szentmiklós és Szerdahely.

 A IV.- XV. Században a Kanizsay család volt a birtokosa. A XV. Században a település kétszer is elpusztult. A Násdyak birtokába 1533.-ban került a bírtok. 1683 után a törökök falut feldúlták és kirabolták, a templomot, pedig felgyújtották.

1588.-ban a Bezerédj család vásárolt itt birtokot és felépítették a kastélyukat. Itt született Bezerédj István reformpolitikus és az ő felesége Bezerédj Amália, aki az ország óvodáiért igencsak sokat tett. 1903.-ig itt állt a Felsőbüki Nagy család kúriája és itt született Felsőbüki Nagy Pál a XIX. századi reformmozgalom egyik elindítója. A kúria helyén ma az 1903.-ban épült iskola található.

1725.-ben barokk stílusban épült a középkori eredetű templom, első írásos említése a XIII. századból való, 1935.-ben építettek hozzá egy neoromán részt.

A két világháborúban 240 fő vesztette életét a község lakosai közül. A Katolikus Népház 1945.-ben épült, a Népfőiskolai Egyesület, ma itt tartja előadásait. A lakosság az 1960.-as évekig mezőgazdasággal foglalkozott, viszont 1950 után már több ipari üzemet hoztak létre a községben.

Látnivalók

• Mária szobor
• Petőfi szobor
• Széchenyi- kastély
• Bezerédj-kastély