A kőszegi-hegység keleti lábánál fekszik Cák, Szombathelytől 25 km.-re.
Már a római korban lakott település volt, 1279.-ben villa Chak néven említtették először. A falut jórészt Rohonc urai birtokolták, Batthyányak, Németújváriak, Baumkirchnerek.

A török 1532.-ben elpusztította a települést, majd 1573.-ban és 1606.-ban falut a keresztény katonaság felégette. A községben a 19.-században kitört filoxérajárvány pusztította el az addig gazdasági szempontból igen fontos szőlő- és borkultúrát.

Ezek után a lakosság áttért a gyümölcstermesztésre, jelentőssé vált a szelídgesztenye termesztés és értékesítés a községben. Cák 1910.-ben Vas vármegye Kőszegi járásához tartozott 313 lakossal.

Nevezetességei

• A romai katolikus templom Szent Péter és Pál tiszteletére szentelték fel.
• Cáki Pincesor- Szabadtéri Néprajzi Múzeum az épületek a 18-19 századból származnak, ahol bort majd később gyümölcsöt tároltak.

Győr- Moson- Sopron megyében a Répce mellett található a település, Kapuvártól 22 km.-re. A község jelenleg 259 lakosú.

Története
A falu nevét 1382.-ben „ Chapford” néven említették oklevélben. Már a rómaiak korában is éltek itt emberek, ezt egy római kori település feltárt maradványai bizonyítják. A római katolikus kápolna már a középkorban is állt, viszont a törökök felgyújtották és egy 1713.-as írásból tudjuk, hogy ekkor még a kis kápolna romokban állt. A falu két község Répcejánosfa és Répcecsáford összevonásával jött létre 1939.-ben. A kis kápolna Jánosfa területén állt. Jánosfát először 1414.-ben említették oklevelek.

A lakosság 1796 és 1899 között katolikus és evangélikus felekezetű volt. A Répce mellett található nagy kiterjedésű rét termése az állattartásra igencsak alkalmas.

A termőföldeken kukorica, árpa, búza, zab, napraforgó és burgonya nagy mennyiségben és jó minőségben termeszthető termeszthető.

A község lakosa volt Simon Elemér, aki a Nemzetközi Vöröskereszt elnöke volt, az ő tulajdona volt a csáfordi kastély parkkal, ahol ma Szociális Otthon működik.

A falu külterületén a jánosfai malomnál rendezi a Forráshely alapítvány a Magyar Gyermekek Világtalálkozóját, mely egész nyáron át tartó táborozás.

Nevezetességek

• Kocsányos tölgyerdő a tölgyek 250-300 évesek lehetnek.
• A községbe vezető közúton található a magyar- és magas kőris, a kőrisfák életkora 140 év körüli. Magyarországnak ez a legidősebb magyar kőris fasora.

Kapuvártól 13km.-re Magyarország északnyugati részén, a Kisalföldön helyezkedik el.

Története
A településen már az őskorban is éltek emberek. 1257.-ből származik első írásos említése egy oklevélben, amikor még Chapud néven szerepelt. A bírtok a Kanizsay családé volt, majd a Nádasdy családé lett.

A törökök a települést 1594.-ben elpusztították, a falu elnéptelenedett. A XVII. Században telepítettek a faluba olaszokat és horvátokat. 1681.-től az Esterházyak lettek a földesurak. 1904 és 1912 között a faluból 48-an külföldre vándoroltak.

A II. világháborúban a falu iskolája kárba veszett és a község súlyos károkat szenvedett. Az iskola 1946.-ban épült fel, majd egy évvel később megalakult a Béke tsz. a faluban. A településen jórészt növénytermesztéssel és állattenyésztéssel foglakoznak, viszont már az idegenforgalom is fellendült.

Csapodnak jelenleg 600 lakosa van, templomát 1794.-ben építették újjá. A községet erdők, veszi körül, a plébániai épületben tájház működik. A településen látható 4 építészeti szempontból védett ház.

Beled a 86-os főútvonal északi oldalán fekszik, a Rábaköz délnyugati települése, amin a Kis- Rába folyik át.

Története
Az Osl nemzetségben gyakori Belud személynévtől kapta falu a nevét. 1230.-ban említik először oklevelek a települést. Az Osl nemzetségből leszármazó családok voltak a középkori birtokosai. 1536.-ban a Nádasdyak, majd 1681-től az Esterházyak lettek a birtokosok.

A XVII. Század elején Cziráky Mózes szerezte meg magának a község nagyobb felét, ekkor alakította meg a Cziráky-birtoktestet. A törökök 1594-ben pusztították el a falut, a lakosságnak köszönhetően az újjá építés hamar megindult. Vica jelenleg Beled településrésze, 1938-ban 300 lakossal olvadt be Beled nagyközségbe. Vica a Vicay család birtoka volt, földesuraik békés, vallásos emberek voltak. Jobbágyaik szintén ezt az utat járták.

Nevezetességek

• A római katolikus templom 1738-ban épült, barokk stílusban 1863.-ban építették át.
• Evangélikus templom 1805-1806.-ban épült,
• A temetőben létható a Pieta szobor mely 1849.-ből származik,
• A település két régi malom épülete a Kis-Rába mellett található,
• Barthodeiszky-kastélyban kapott helyet a helytörténeti kiállítás.

Már a rómaiak idejében is lakott település volt, ezt a határában feltárt téglaégető kemence bizonyítja. A települést a X. században vették birtokba a honfoglaló magyarok, az Árpád-házi királyok idejéből egy templom és két erődítmény leletei kerültek elő a környéken.

Első említése 1255.-ből származik Chepereg néven. 1390.-ben lett mezőváros mikor a települést a király a Kanizsaiaknak adta. A XIV. században a város már számos megyegyűlésnek adott helyett ekkor a Répce-vidék legjelentősebb települése volt.

A lakosság többsége a XVI. Században lett protestáns vallású. 1621.-ben a császár seregei feldúlták a települést ekkor a lakosság, felét megölték 1223 lakost. A városnak ekkor már polgármestere és önálló bírósága volt. Csepregen kiemelkedően fontos szellemi és lelki tevékenység folyt, hisz a településen majdnem húsz protestáns zsinatot tartottak 1643-ig. A nyomdát mely 1621- 1643-ig működött Manlius János alapította. A város 1676-ban került császári tulajdonba. Az 1700-as években több tűzvész pusztított a városban, ezért a dohányzást szabályozták.

A csatorna 1818.-ban épült meg Csepreg határában, majd gyógyszertár, postahivatal és takarékpénztár is épült a településen. Ez az időszak fellendülést hozott a város életében, pl. 1876.-ban járási székhely lett. A Scoeller-féle cukorgyár 1867.-ben jött létre, a vasúti közlekedés is fejlődött 1913.-ban a Sárvár-Csepreg-Kőszeg vasútvonal működött. 1945.-ben a város szovjet fennhatóság alá került.

A II. világháború idején a környék zsidóságát a csepregi gettóba gyűjtötték, majd innen deportálták.

Az 1950-es közigazgatási reform igencsak kedvezőtlenül hatott a településre, mivel a települést visszafokozták községgé. A Répcevis-Bük vasútvonalat 1974.-ben szüntették meg.

A városi rangot 1995.-ben kapta vissza Csepreg.

Nevezetességei

• Helytörténeti kiállítás,
• A 14. századból való Római katolikus templom,
• Rottermann kastély,
• Schöller- kastély,
• Szent Katalin templom és zárdaépület,
• Boldogasszony-kápolna
• Szentkút-kápolna.

Fekvése
Kapuvártól délkeletre 4 km.-re található település, a 85-ös főút közelében. Közeli települések: Kapuvár, Veszkény, Vitnyéd, Hövej.

Története
A terület már a neolitikum idején lakott volt, az itt folyó ásatások számos római kori és avarkori leleteket hoztak felszínre. Valószínűleg már I. István óta van temploma a településnek. 1217.-ből származik első írásos említése Bobeth néven, később a Képes Krónikában már Bobuthként említették, a 14. században, pedig az oklevelekben Baboth néven szerepelt.

A régészek a 19. században tártak fel egy Feketevár nevű erődöt, mely az Árpád-korból származik. 1387-ig volt a falu királyi várbirtok, aztán a Kanizsayaké, később Nádasdyak, majd az Eszterházyak tulajdonába került.
A törökök az 1590-es években érkeztek a faluba és pusztították el, a település a 17. század elején népesült be újból. A községnek már 1610-ben volt evangélikus papja, az új templom1667-ben épült meg. A fejlődés a 18-19. században indult meg a településen. A kolerajárványban, 1830-ban igen sokan életüket vesztették. Később 1887-ben, pedig tűz pusztította el a falut.

A baboti lakosok mezőgazdaságból, juhtenyésztésből és dohánytermesztésből tartották fenn magukat.

A településen kiépült az elmúlt évtizedekben a vezetékes ivóvíz, csatornahálózat, telefonhálózat, a lakosok közül még ma is sokan mezőgazdaságból élnek.

Nevezetességei
A Kocsányos tölgyek, királyfák, melyeket 1896-ban ültették, több mint száz évesek.
A római katolikus templom 1667.-ből származik, Barokk stílusú, 1911.-ben építették át romantikus formájúra.

Dénesfa a kisalföldön található kapuvártól 8 km.-re, Magyarország északnyugati részén helyezkedik el.

Története
Első említése Dienesfa formában fordul elő, 1402.-ből származik. A települést évszázadokon át a Czirákyak birtokolták, a XVII. Században kis vízivárat építettek.

A területen többször pusztított árvíz, az 1600-as évekbe olyan nagy mértékű volt a pusztítás, hogy a településen élők száma csökkent, sokan elköltöztek a faluból.

A Cziráky családot II. Ferdinánd 1620.-ban bárói rangra emelte. A báró Cziráky László a községet hat évtizedre elzálogosította. A községbe a XVIII. században német nemzetiségű családokat költöztettek.

A vízivár helyén a 19. század elején Hild József tervei alapján, klasszicista kastélyt építettek. Az 1900-as években ismét árvíz pusztított a környéken, majd 1908.-ban megalakult a Rába-szabályozó Társulat.

A Kossuth Tsz. 1959.-ben alakult meg és négy évvel később egyesült a beledi Előre Termelőszövetkezettel.

A települést 1970.-ben közigazgatásilag Beledhez csatolták. Rá két évre, pedig megszüntették a faluban üzemelő iskolát is, ekkortól a gyerekek Cirákra jártak iskolába.

Dénesfa 1990.-ben újra önálló lett, egy év múlva, pedig az alsó tagozatos gyermekek részére újból megindult a tanítás az iskolába.

Nevezetességek

•  A falu határában ért földet 1920.-ban IV. Károlyt szállító repülőgép, aki innen indult Sopronba majd Budapestre, ennek emlékére építették a Király-kápolnát,
• Cziráky-kastély,és a 1977 óta védett legelő, ahol az öreg 300-350 éves kocsányos tölgyek találhatóak.

Csér Kapuvártól 26km.-re. Fertődtől 28. km.-re található, a település a Répce folyó mentén található. Zsáktelepülés, így közúton csak Csáfordjánosfa felöl, tudjuk megközelíteni.

Neve először Cher néven jelent meg oklevélben 1313.-ban. A 16. században a Cséri-major Iván község külterületének volt az urasági majorja.

A 18. században kezdték Cséripusztának nevezni. A községnek mindkét világháborúban voltak hősi halottjai az ő nevük a római katolikus templom falán, márványtáblán olvasható.

A településen 1950.-ben téglagyár épült a termelés 1980.-as években szűnt meg. A termelőszövetkezet 1959.-ben alakult meg, majd egy évvel később egyesült a csáfordjánosfai Répcegyöngye Termelőszövetkezettel.

A faluban jelenleg 79 fő él, de a lakosság száma csökkenő tendenciát mutat. Itt található a cséri tavak, melyek bányatavak voltak.

A település Kapuvártól 20km.-re, Soprontól 25km.-re található, az Alpokalján helyezkedik el. A települést a középkorban az Ebergőc család birtokolta, majd később a Kanizsayaknak adományozta Nagy Lajos király. 1343.-ból való első okleveles említése, ekkor Eburgheuch néven ismerték.

A középkorú római katolikus templom szentélye román stílusú, a XII. századból való. A törökök idején 1683.-ban a templom megrongálódott, majd a falu 1766 után újjá építette. A településen található barokk Pieta-szobor 1720.-ban épült műemlék jellegű.

A 1798.-ban épült a templom előtti kereszt Szűz Máriával, a Mária szobor, pedig 1810-1820 között készült el. Az I. és II. világháborúban 37 hősi halottja volt a falunak. Ebergőc az 1920-as években leégett, ekkor építették át a falut először, majd negyven évvel később újból átépült a falu.

A lakosok közül sok fiatal hagyta el a települést, viszont az utóbbi években már stagnál a falu lélekszáma. Ebergőc tagja a Fertőmenti Önkormányzatok Kistérségi Szövetségének.

Fertőboz Soprontól 12km.-re, Magyarország észak-nyugati részén helyezkedik el, a község a Fertő-Hanság- Nemzeti Park része.

Története
A falut 1281.-ben egy oklevélben Terra Boziasnak nevezték, már az őskorban is lakott település volt.

A rómaiak idején valószínű, hogy fürdőhely volt a település. A község a középkorban a Kanizsai család tulajdona volt, majd a Nádasdy családé lett és később a 18. században a Széchenyi család tulajdonába került. A bozi templom 1732.-ben épült, később 1903.-ban hozták rendbe, de még ebben az évben leégett.

A tűzvész után újjá építették, a főoltárkép Stornó Ferenc műve. Az anyakönyvezetés 1772.-ben vette kezdetét a faluban, ekkor vált külön a falu a hidegségi anyaegyháztól. A Gloriette 1802.-ben épült meg melyet Széchenyi Ferenc építettet, a falu legjelentősebb műemléke.

A Széchenyiek 1811-1812.-ben alakították ki a hegyoldalba vájt borospincéket. Széchenyi István építette 1832.-ben a bozi fürdőtelepet és a hajókikötőt. 1903.-ban tűzvész pusztította el a település nagy részét, ekkor leégett a templom és az iskola is. Kisboz néven egy útca épült 1910.-ben, ez a vidék a későbbiek folyamán fokozatosan benépesült.

A községből 1946.-ban 440 németajkú lakost telepítettek ki. Fertőboz lakóinak száma az utóbbi időben csökkenő tendenciát mutat, a falunak nincs óvodája, iskolája és művelődési háza. A gyerekek Nagycenkre járnak iskolába.

Látnivalók

• Gloriette kilátó
• Bozi templom
• Széchenyi síremlék
• Nagycenki Széchenyi Múzeumvasút, ami Fertőbozt nagycenkkel köti össze.