Soprontól 16km-re a Kisalföld nyugati részén helyezkedik el. A Fertőtótól délre található, Ausztria közelsége és a Fertő-Hanság Nemzeti Park jó kirándulási lehetőséget kínál az arra járóknak.

A település horvát ajkú, a világörökség része. 1274.-ben Praedium Humuky néven említették először a települést. A falu a Kanizsayaké volt 1411-től, majd a Nádasdyak és a Széchenyi grófok kezébe került.

Az iskola 1864.-ben épült meg. 1906.-ban kapta a „Fertő” előnevet így lett a település neve Fertőhomok. Ekkor épült meg a régi templom helyén az új templom.

A faluban 1908.-ban és 1910.-ben is tűzvész pusztított, később 1919.-ben pedig ugyancsak tűzvész miatt szinte teljesen átépült. Egy évvel később ismét tűz pusztított, ekkor leégett a faluban 40 lakóház.

A művelődési ház 1947.-ben épült meg, három évvel később, pedig megépült a falu könyvtára, orvosi rendelője, vendéglője. Az itt élő gyerekek Hegykőre járnak iskolába, napközi otthonos óvoda viszont működik a településen.

A falu Bükktől 5 km.-re fekszik, a Répce partján. Az 1 századból származó sírkő a Rómaiak idejéből maradt ránk, ezt a templom főoltárának lépcsőjébe építették be. A Kápolnadombon a középkorban vár állt.

Gór nevét írásos dokumentumban először 1279.-ben említették Guor alakban. A fazekasipar a középkorban igencsak jelentős volt a településen, a hagyomány szerint ezért a fazekasok germán védőszentjéről Szent Goárról nevezték el a falut.

Ebben az időben a birtokosok a Németújváriak voltak, később a nemes Guáry család birtoka volt. Felvetődött még a szláv erdő, esetleg hegy eredetű és a török „góré” őrhely elnevezés is.

Nevezetességek

• Római katolikus templom, mely középkori eredetű,
• Guáry kastély a 17. századból maradt ránk.

Hegykő Fertődtől 5 km-re, Soprontól 20. km-re a Sopron-Fertődi kistérségben található.
A település Kr.e. 3. és 2. évezredben már lakott volt, oklevélben először 1262.-ben említették „villa Igku” néven.

A 14. században a Kanizsay család tulajdona volt, 1454.-ben a család ellenségei feldúlták a települést. Majd 1543.-tól 14 évig a Nádasdy család birtokolta a falut.

Később Esterházy Pál szerezte meg, viszont Széchényi érseknek elzálogosította 1700.-ban pedig a máriacelli bencéseknek. Az uradalmat 1719.-ben Esterházy Antal váltotta vissza. 1711.-ben pestis járvány tört ki, 1899.-ben pedig tűzvész pusztította a falut.

A lakosság 16-17. században halászattal foglalkozott. A 17. században néhány Horváth család települt a faluba, majd a 18. században németek települtek be. A 20. század elején a lakosok közül sokan vándoroltak ki Amerikába.

Az új templomot a régi helyére 1904-ben építették fel. 1972 után nyílt meg a termálstrand, a faluház 1987-ben épült meg. A termálfürdő gyógyhatású vízét 1500 méter mélységből nyerik. 2500 férőhelyes négymedencés a fürdő.

A két ülőmedence alkalmas mozgásszervi megbetegedések gyógyítására, a forrásvize pedig gyomorbántalmak elleni ivókúrára. Hegykő üdülőfaluvá vált, Ausztria közelsége és a Fertő kerékpárútnak köszönhetően sok osztrák vendég érkezik a településre.

Nevezetességei

• Műemlék jellegű a Szent Mihály római katolikus plébánia templom

• Pestisszobor 1711.-ből

• Melegvizes fürdő

Soprontól 14km. távolságra, Magyarország nyugatiperemén helyezkedik el. Nevét a „Dézsma pincében” fakadó hidegvízűforrásról kapta. Már a neolitikum idején is lakott hely volt. 1274.-ben említették először írásos oklevelek Hydegsyd formában.

Ekkor az Osl család volt a birtokosa a településnek. Később a Kanizsayaké, majd a Nádasdyaké lett a bírtok. A XVI. században a törökök zaklatták az itt élő népet.

A magyar lakosság az 1500-as években elmenekült a faluból, helyükre német telepesek érkeztek. 1671 után a birtok a Draskovich majd a Széchenyi családé lett. A Rákóczy szabadságharc idején ismét elnéptelenedett a település, 1704.-ben érkeztek a horvát telepesek a községbe. 1832-től az iskolában már horvátul oktattak.

A lakosok sárgarépa, hagyma, petrezselyemtermesztéssel foglalkoztak, a XIX. században a filoxéravész miatt a szőlőtermesztés elvesztette jelentőséget. A II. világháborúban zsidó munkaszolgálatosokat őriztek a településen, s közülük nagyon sok embert agyonlőttek. Az 1960.-as években a Hidegségi Termelőszövetkezet egyesült a Hegykőivel és közigazgatásilag is Hegykőhöz tartozott a falu.

A 60.-as évektől a lakosság száma csökkenő tendenciát mutat a faluból sokan a közeli városokba, költöztek.

A szent András templom a falu műemléke XIII. századi körkápolnájában, korabeli freskók láthatók, 1713.-ban villámcsapás érte, ekkor barokk stílusban alakították át.

Himod Kapuvártól délre 12 km.-re helyezkedik el. Az ország északnyugati részén, Győr-Moson-Sopron megyében.

A településen jelenleg 750-en laknak, a lakosság egyre inkább idősödik a faluban. A települést először 1408.-ban említették írásos alakban oklevelek „Hymod” alakban. A középkortól már a győri püspök birtokolta a falut, viszont 1593.-ban árvíz pusztított a környéken, ekkor a lakosság jelentős része elhagyta a falut.

A lakosok a Répcétől másfél km.-re telepedtek le. A XVII. Században a lakosság többsége halászattal, halkereskedelemmel foglalkozott.

Látnivalók
A XVIII. század végén épült római katolikus templom, amit 1878.-ban bővítettek.

Szombathelytől 30km.-re, Kőszegtől 7 km.-re az osztrák határ mellett fekvő község. Horvátzsidány túlnyomórészt horvátok lakta község, horvát neve: Hrvatski Zidan.

1225.-ben a települést Terra Sydan alakban említették először oklevélben. A tatárjárás idején a falu áldozatul esett a pusztításnak és 1243.-ban telepedett be újra a település.

A magyar lakosságot a 15. században pestis járvány majd 1532.-ben a török hadjárat teljesen kipusztította. A 14. században Jurisich Miklós kapta meg a községet, aki 1533. és 1544 között horvátokat telepített ide.

1711.-ben újabb pestis járvány tőrt ki, ekkor ismét sokan meghaltak. A faluban a horvát nyelvű iskola már a 17. században működött. 1910.-ben a településnek 1051 lakosa volt, többsége horvát anyanyelvű.

A település ekkor Sopron vármegye Csepregi járásához tartozott.

Nevezetességek

• 1836.-ban építették a Keresztelő Szent János titulusú templomot.

Kapuvártól 8 km. távolságra, Magyarország észak-nyugati részén helyezkedik el.
1280.-ban említik először írásos oklevelek a települést, 1436.-ban már Hövej néven szerepel. A falu,nevét, agy halászattal foglalkozó Hövej nevű családtól kapta,a hagyomány szerint.

Birtokosa a 13. században a Nagymartoniak majd a 15. században a Vedi-család lett. A középkorban a fő gazdasági tevékenység a halászat és az állattartás volt, ekkor már a földművelés is megkezdte kibontakozását. Az itteni jobbágyok Csornára jártak robotszolgálatokat teljesíteni. A barokk római katolikus templom 1730.-ban épült. Az első világháborúban a falu lakosai közül 23-an estek áldozatul. A höveji hímzés tette a falu nevét híressé a világon, 1962.-ben a brüsszeli világkiállításon a höveji csipke aranyérmet nyert. A csipke készítői alkalmazzák a tulipán, búzavirág, tölgyfalevél és a szegfűformákat, a kötés, pedig kalinkás, pókos, keresztbe öltögetett.

A kötést Barbacson tanulta meg egy falubeli asszony és ő terjesztette el az 1860.-as években. Voltak a faluban olyan családok, akik csak ebből a tevékenységből éltek, a termékek jól eladhatók. A moszkvai népművészeti kiállításon 1954.-ben elismerést kapott a höveji csipke, 20 asszony nyerte el a népművész címet.

A településen 1990.-ben alakult meg az önkormányzat.

Látnivalók

• Római katolikus templom,

• Római katolikus kápolna,

• Csipkemúzeum.

A falu 15km.-re található Szombathelytől. A római korban már szőlőtermesztés és borászat folyt a Pogányok nevű szőlőhegyen. Itt találtak a 19. században egy szoborfejet melynek Bacchus a neve .

A települést 1279.-ben említették először írásos oklevelek Duruzlau néven. A falut a Németújváriak birtokolták, később királyi bírtok lett, majd 1405.-ben kapta meg a Garai család.

Az Eszterházy család a 17. században lett a falu birtokosa. A falu lakosai a 16. században lettek evangélikusok, majd az ellenreformáció hatására 1673.-ban a katolikusoknak vissza kellett szolgáltatni a templomot.

Így a1697.-ben az evangélikusok Nemcsóra jártak istentiszteletre, érdekes, hogy a 310 lakosból a katolikusok száma csak 32 volt ebben az időben.

1910.-ben Vas vármegye Kőszegi járásához tartozott a település, ekkor 415 lakossal.

Nevezetességek

• Római katolikus templom, mely középkori eredetű, Szent Márton püspök tiszteletére lett felszentelve.
• Evangélikus templom mely 1792.-ben épült.

A település szombathelytől 15 km.-re a Szerdahalyi patak mentén fekszik.
A területen kelta település állt már a vaskorban. A Völgydűlőben, pedig a Római korban téglaégető kemencék működtek.

Írásos dokumentumok 1374.-ben említették először a települést Zerdahel alakban. Ekkor már a falu vásártartási joggal rendelkezett, a vásárokat szerdánként tartották. A templom a 14. században már állt, római stílusú volt.

A falu a 16. századig Rohonc várának volt a tartozéka, a törökök 1532.-ben pusztították el a települést. Önálló plébánia 1548.-ban az egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint már működött. A Sibrik család a 16. század elején birtokolta a falut, később a Batthyány és a Nádasdy családok lettek a település birtokosai.

A 19. századtól Kőszegszerdahely körjegyzőség székhelye volt 1910.-ben Vas vármegye Kőszegi járásához tartozott, 443 lakossal.

Nevezetességek
Római katolikus templom, amit a Mindenszentek tiszteletére szenteltek, a középkorból származik. A templomot a 18. században építették át, 1975.-ben restaurálták, ekkor kerültek elő a román kori ablakok és egy befalazott kapu a déli oldalon.

A település Kapuvártól 11 km. távolságra az ország észak-nyugati részén helyezkedik el.
1237.-ben említik először írásos dokumentumok a falu nevét, Kázmér néven. A középkorban a Kisfalud-család volt a településen a birtokos.

A falu a 16. században szegény település volt, a lakosok erdőt irtottak és gyümölcsösöket hoztak létre. Viszont a földesurak ezt is tiltották.

A törökök 1594.-ben pusztították el a települést. A 19. században a gyümölcstermesztés mellett a háziipar jellegű faipar is kialakult. A szabadságharcban 1848/49.-ben 19 kisfaludi lakos vett részt.

A II. világháborúban 43 hősi halottja volt a falunak. 1973.-ban a települést Mihályival egyesítették. A falu 1989.-ben nyerte vissza önállóságát.

Látnivalók

• Evangélikus harangtorony, 1848.-ban épült,

• Szentháromság szobor,

• Római katolikus templom.